Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)

19

tartótanács által adományozott gyógyszertárak felállításában és jogaik megvédésére több alkalommal még perlekedéstől sem tartózkodtak.

Ig}^ III. Károly császár a városoknak egyenes felszólalására rendelte el 1735-ben, hogy a kassai irgalmas barátok, 1735-ben pedig, hogy a győri és a trencséni jezsuiták, ha a gyógyszereket a kolostoron kívül is akarják értékesíteni, a városnak éven- kint 30 forintot, vagy egyszer s mindenkorra 500 forintot fizessenek. Még inkább a város előnyére dűlt el az a per, a melyet 1748-ban a nagyszombatiak a jezsuiták gyógyszertára ellen indítottak. Dicső emlékű királynénk Mária Terézia utasította a helytartó- tanácsot, hogy a jezsuita szerzetesektől a gyógyszerek elárusitás jogát vonja meg. A helytartótanács azután rendeleti utón mondotta ki, hogy a gyógyszerekkel való kereskedés a városok kizárólagos tulajdonjoga. Panaszt emeltek a városok a nagyobb helyőrségeken a XVI. század végétől kezdődőleg felállított katonai gyógyszertárak ellen is. 1736-ban a budai katonai kórháznak tiltják el a gyógyszerek árulását, a városi gyógyszertárt pedig felmentik az adófizetés alól. Nemcsak a város tulajdonában levő, hanem a szerzetesi gyógyszertárak felügyelete is a tanács hatáskörébe tartozott, ép azért mikor 1773-ban a megyei gyógyszertárak életbeléptetésével a városi gyógyszertárakat is a megyei főorvosokkal akarták vizsgáltatni, a városok hatóságai valósággal íelzúdultak