Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)
14 tyázó csapatok Összetűzéseinek színhelye, a bujdosók, menekülők szomorú birodalma volt. Hazánk ezen részében összeomlott a kultúra minden alkotása, a hol pedig rendezett társadalmi viszonyokat nem találunk, ott semmi féle tudomány, tehát a gyógyszerészeiről sem lehet szó. Két kis része az országnak maradt némileg menten az ozmán dulástól. Az egyik volt Erdély, a mely a török uralom idején élte anyagi és szellemi fejlettségének aranykorát, valamint a hozzá tartozó felső megyék és a szepesi városok, a Dunántúl és a legészaknyugatibb megyék a másik kis rész, a melyekről tudjuk, hogy úgyszólván beleolvadtak az osztrák tartományokba. Sajnos épen Erdély gyógyszerészeiének története az, a melyről legkevesebbet tudunk, holott épen abból láthatnánk a nagy fejedelmek által alapított kollégiumokból felvirágzott igazán magyar természettudomány fejlődését. Mint kétségtelen tényt állíthatjuk mind ennek daczára, hogy a protestáns papok sorában igen sokan foglalkoztak a gyógyítással és tekintve az erdélyi viszonyokat, a gyógyszerészek is a legnagyobb valószínűség szerint protestáns vallásuak voltak. Ott pihennek az erre vonatkozó adatok az erdélyi megyék, városok, iskolák és az erdélyi főurak levéltárában, és ha valamelyik erdélyrészi kartársunk azok összegyűjtésére vállalkoznék, igazán nagy szolgálatot tenne nem csak a magyar gyógyszerészet, hanem a magyar kultúra történetíróinak is.
