Schédy Sándor id.: A magyarországi gyógyszerészet rövid története (Budapest, 1897)
15 Az osztrák fennhatóság alatt álló részek gyógyszerészei jó részben az osztrák tartományokból kerültek oda s így igen valószínű, hogy az osztrák gyógyszerészi szabályok reánk nézve is érvényben voltak. A szabályzat értelmében gyógyszertárt csak az vezethetett, a ki letette az orvosi kar egy és a gyógyszerészi kar két tagja előtt a vizsgát, (tehát nern csupán magisteriumot). Vizsgálatra csak az volt bocsájtható, a ki keresztlevéllel bizonyította, hogy róm. katholikus vallásu és a rendkívüli tanuló éveket elvégezte. Ha a vizsgát sikerrel kiáltotta, esküre bocsátották, hogy a gyógyszerek kiszolgáltatásában lelkiismeretes lesz, romlatlan anyagokat szolgáltat csak ki, magasabb díjakat a szokottnál nem szed, ártalmas belső szereket és mérgeket orvosi rendelet nélkül nem árusít el, végül pedig hogy sem érvágást nem rendel, sem nem végez. A segédek működéséért a főnök volt felelős és kötelessége volt józan és megbízható személyzetet tartani. A tanulóktól megkövetelték, hogy törvényes és katholikus születésűek és latin nyelvben legalább némileg járatosak legyenek és négy évig tanuljanak a gyógyszertárban. Az özvegynek megengedte a rendelet, hogy gyógyszertárában felesketett provizort tarthasson, az orvosoknak pedig eltiltotta a gyógyszerek készítését, kivévén háznépük szükségletét és az általuk feltalált arkanumokat. Kezelhetett
