Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)

A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából

50

esetünkben I. harántfekvés van, fej balra, hát előre. Ellenőrzésül kitapintjuk a hónalj és a váll irányát; utóbbi a fej helyzetét mutatja és a scapulának a claviculához való viszonya fölvilágosit a hátnak stb. helye felől. Esetünkben tehát a váll az anya baloldalán van, a hónalj pedig jobb oldalra tekint, a scapula a symphysis alatt tapintható.

A szülés további lefolyása különböző lehet: á) Létrejöhet ferdefekvésből egyenes fekvés partialis természetes fordítás utján: a szerint, hogy melyik nagy rész fekszik mélyebben, fej- vagy medenczevégü-fekvés jön létre (Ha pedig eredetileg medenczefekvés alakul át fejfekvéssé, ezt totalis fordításnak mondjuk.)

A természetes fordítás legtöbbször érett magzatoknál, tág medencze esetében észlelhető (57—59. ábra).

b) Evolutio spontanea utján (v. ö. 12. §.

55. és 56. ábra). Létrejöhet akkor, hogyha a méhszáj jól kitágult, a medencze tág és a váll beigazodása után igen erősek a szülőfájások. Az ily módon született érett magzatok V7 része életben marad; az evolutio spont. nem más, mint természetes fordítás a medencze-Jcimenetben vagy a medencze- üregben;

c) Conduplicato corpore (v. ö. 12. § 51— 54. ábra). Érett magzatok élve igy nem születhetnek meg.

A szülés általános lefolyása és progno- sisa: érett magzatok esetében, magára hagyott