Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)
A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából
51 harántfekvésnél a leirt kinyomulásokra nézve igen kedvezőtlenek a viszonyok, annál inkább, ha a szülés jelentékenyebb akadályokba is ütközik; a veszélyt fokozza a szülés hosszú tartama. A három közölt természetes mód sokkal veszélyesebb, mint az észszerű műtéti beavatkozás akár a belső fordítás ! Az anya veszedelmei: a méhnek a magzat helyzetéből folyó harántfeszülése igen erőteljes fájásokat vált ki és főképen időelötti erőlködést, ami idöelőtti1 burokrepedést okoz. Mivel pedig a medencze-bemenet és a méhszáj üresek, a magzatviz főtömege kiömlik s ez megkönnyíti levegőnek a méhbe való bejutását. A méhfalaknak erősebb ingerlése az ivarszervek megduzzadását (nagyobb hajlam a sérülésekre és a fertőzésre), majd újból a fájások fokozását okozza. A méhfenék az összehúzódások következtében a magzat teste fölött erősen retrahálódik, ellenben a „méh alsó szakasza“ rendkívül megnyúlik s azonkívül a fejtöl elszenvedett nyomás folytán zúzódik. Ha sokáig tart ez az állapot, „elhanyagolt harántfekvésről“ szólunk: a „contractionalis gyűrű“ tenyérnyire vagy még magasabban van'-’ a köldök fölött: a méh bármely pillanatban megrepedhet. A fájások tetanicus jelleget öltenek, a mi a kéznek műtét czéljából való bevezetését lehetetlenné és veszélyessé teheti (a fordítás ellenjavalt!). A vongálás- és nyomás okozta sérüléseken kívül 1 2 1 Időelötti a burokrepedés, ha megelőzi a szülőfájásokat, korai, ha előbb következik be, semmint a méhszáj kitágult volna. 2 A „méh alsó szakaszáról“ és a „contractionalis gyűrűről“ 1. II. köt. 8. és 42. §§. 4*
