Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)

A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából

48

Therapia: Szájba akasztott ujjal, vagy külső nyomással — mindkettőt összeköthetjük a vállakra gyakorolt húzással — a fejet a haránt átmérőbe forgatjuk (v. ö. Mauriceau-Veit-Smellie-fogással) s iparkodunk először az occiputot a gáton kigörditeni. Halott magzatnál úgy is végezhetjük a javító forgatást, hogy a tompa végű horgot óvatosan, az ujj védelme alatt beléakasztjuk a fossa- caninába

19. §. Az elülső karnak beékelődése vagy a tarkóra fekvése.

A mig a hátsó karnak kiszabadítása után (1. 27. B. §.) elegendő a magzat törzsével hossztengelye körül egy negyedfordulatot végezni (vagyis az egyik ferde átmérő elülső végpontjától a másikhoz forgatni), hogy a másik kart a keresztváj illatba hozzuk, — addig ritkább esetekben megtörténik, hogy ez a kar elül marad, az occiput mögé beékelve.

Therapia. A magzattal hossztengelye körül 3/4 forgást végezünk és pedig a hátat először a keresztcsont felé forgatjuk, azután a másik oldalra.

* <

III. FEJEZET.

Ferde- és harántfekvések (vállfekvések). (18. s a köv., 75. s a köv. ábrák.)

Harántfekvéseknél a magzat törzsének hosszúsági tengelye kereszteződik a méh hosszúsági tengelyével s igy a medencze-bemenethez viszonyítva is ferde a helyzete. Beoszthatjuk a következő módon:

I. harántfekvés = fej balra; 1. állás = hát előre. II. „ * = „ jobbra; 2. „ = „ hátra.