Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)

A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából

47

ben jut a fönnakadás veszedelmébe. Azonkívül a köldökzsinór sincsen annyira védve, mint ha a czom- bok föl vannak hajtva.

Okai: Vagy kezdettől fogva medenczevégü fekvés van és a lábak eló'esnek, — vagy pedig a magzattörzs ferdén fekszik a medencze-bemenet fölött úgy, hogy a far az egyik csipő- tányéron ül s igy a lábak a méhszájba, illetőleg a medencze bemenetébe lógnak. Ugyanez létrejöhet fejfekvéseknél is a felső végtagokkal. De a mig utóbbiaknál a fej mind jobban kitér és haránt fekvés támad, — addig az előbbi esetben rendesen megmarad a medencze végű fekvés, de ez, a farnak a méhszájba való benyomulása által csak akkor lesz kifejezetté, a midőn a térdek a vulvában megjelennek. Leggyakrabban kóros viszonyok okozzák, pl. a medencze.

Belső vizsgálat: a nagyujjnak a többi ujj hoz, valamint a talphoz való viszonyából döntjük el, hogy melyik láb fekszik elül. Megfigyelendő, hogy mincsen-e térdfekvés (a térdhajlás iránya?). Döntő a hát állása.

Therapia: A szivhangok pontos ellenőrzése mellett, lehetőleg soká várunk a beavatkozással, hogy a méhszáj lassan és tökéletesen kitágulhasson. Amint a magzat köldökig megszületett, — manualis extractio.

18. §. Az utoljára jövő fejnek hibás beigazodása. (92. 93. ábra.)

A hát rendesen oldalra vagy oldalra- és előre tekint. Ha hátrafelé forog, akkor az occiput jut a keresztcsonthoz. A fej ebben az állásban a medencze- bemeneten való áthaladása közben a homlokkal vagy az állal fönnakad a symphysisen. Az utóbbi ritkább, de sokkal kedvezőtlenebb; nagyobb fejkerület ékelődik be.