Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)

A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából

mögött és helyzete állandóan mélyebb, mint a hátsó farpofáé.

A medencze-kimenetben történik a III. forgás a magzati medencze egyenes átmérője körül, miáltal a jobb, tehát a hátsó farpofa mélyebbre jut és a gát előtt kigördül, mialatt a bal a symphysishez támaszkodik (63. ábra).

A gátvédés közben : az elülfekvő bal farpofa megtámaszkodott a symphysis alatt; a jobb a gáton nyomul ki, majd a bal is kilép a szeméremiv alól ; a törzs megszületése közben megtartja a medencze irányvonalát s vele együtt jön rendesen először a hátulsó, majd az elülső czomb és pedig vagy flectált tartásban (59. ábra), a hogyan physiologice feküsznek a méh üregében, vagy pedig utólag a far kinyomulása közben fölcsapódnak, és rendellenes tartásban, a törzs mellett kinvujtózkodnak (60., 61. ábra), de ezen helyzetük a méhben a terhesség ideje alait ritkaság számba megy ! A szülési daganatot a bal farpofán és a nemi szerveken látjuk.

Ezen időponttól kezdve, a köldökzsinór össze- nyomatásának veszedelme miatt, a szülést siettetnünk kell; de előbb nem, hanem nyugodtan kell várnunk, különben a karok rendellenes tartásba kerülhetnek, vagy az áll távozhatik a melltől, a mi egy nagyohb fejkerületnek a medenczébe való benyomulását okozhatná.

A behajlitott karok a mellkashoz feküsznek, úgy, hogy először a könyök jelenik meg (63. ábra), előbb az elülső bal, majd a hátulsó. A vállak közül rendesen előbb a hátsó, jobb nyomul ki a gát előtt. Egy, a