Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)
A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából
31 törzsnek hosszúsági tengelye körül végzett IV. forgás által az eddig harántul beigazódott fej egyenes átmérőjével a conjugatába lép, occiputtal előre (!) ez megtámaszkodik a symphysis alatt, ugy; hogy az arcz (gátvédés!) a gáton kigördül (65., 66. ábra) s igy végzi a fej az V. forgást, haránttengelye körül. Legutoljára jön ki a szeméremiv alól az occiput (66. ábra). Prognosis: az anyára legtöbbször jó; a magzatra a /árfekvések sokszor veszélytelenek, de a /árfekvések, még ha tökéletesek is, rendesen veszélyesek. (1. 17. §.) Therapia: A far megszületése után siettetjük a szülést, olymódon, hogy az 1. §-ban leirt Kristeller-féle fogással (110. ábra) és a hasprés fokozásával expri- máljuk a törzset és a fejet. Ha ez nem sikerül gyorsan, akkor a 67—71. ábrákban feltüntetett módon előbb kifejtjük az alsó végtagokat, kihúzzuk a törzset, (meglazítva a köldökzsinórt), s kiszabadítjuk a karokat (1. a 27. §. a kézzel való kihúzást, és a 20. §-t: a far fekvés átalakítása tökéletetlen Iák fekvéssé). A fej kihúzását végezhetjük a Mauriceau-Lachapelle (Veit-SmellieJ-féle műfogással (73. ábra), — (mialatt a bal kéz húzás czéljából a váltakba kapaszkodik, a jobb mutató ujjat a szájba toljuk s vele az alsó állkapcsot lehúzzuk, de eközben a jobb hüvelykujjat a mutatóujjnak megfelelően kívülről az állva helyezzük, nehogy állcsonttörést vagy luxatiót okozzunk !) — vagy pedig a Wigand-Martin-Winckel-íé\e fogással (72. ábra), — (mialatt a bal kéz úgy húzza az alsó állkapcsot, mint a Mauriceau-féle fogásnál a fundus uterira helyezett jobb kéz exprimálja a fejet).1 Ha ezen kísérletek sikertelenek volnának, úgy segíthet az erős nyomás, mit mindkét 1 A prágai müfogás elvetendő az Ahlfeld és Winkel kimutatta veszélyessége miatt (roncsolja a nyaki gerinczoszlopot).
