Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)

A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából

29

bemenet közepében (az anust felismerhetjük az által, hogy kisebb, mint a szájnyílás, jellemzi a m. sphincter összehúzódása és vizsgálat közben meconium ürül). A farcsikcsontot a végbél- nyilástól balra érezzük és a nemi szerveket — melyek a szülés előhaladtával a szülési daganat miatt nehezebben ismerhetők föl —, jobb oldalt; a magzati medencze harántátmérője az anyának II. ferde átmérőjébe igazodik. A bal farpofa fekszik elül és pedig jobbra-elöre (60. ábra).

í>. ábra. /. tökéletesen kettőzött fárfekvés. Fai bevágás a medencze szűk részének I. ferdéjében.

A medenezébe nyomulva, az I. forgás a magzati medencze egyenes átmérője körül megy végbe, miáltal az elülső csípő mélyebbre leszáll (61. ábra). A II. forgás által, melyet a magzat törzse hosszúsági tengelye körül végez, ezen csipőcsont az egyenes átmérő elülső végpontjára jut a symphysis mögé, majd alá (62. ábra).

Belső vizsgálati lelet a medencze szűk részében (I. és II. forgás): a bal farpofa fekszik elül, eleinte jobbra előre, majd a symphysis