Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)

A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából

24

kutacska ^oldalt tapintható. A fejdaganatot az I. fejtetőfekvésnek megfelelő helyen, de a bal falcsonton találjak. (5. ábra a szöv.)

A fejtetőfekvés mechanismusának II. módját 1. a III. csoportban (27—28. ábra).

Therapia: híven a szabályhoz, hogy a szülőnö mindig arra az oldalára fektetendő, a melyen van a magzatrész, melynek le és előre forgását óhajtjuk (I. koponyafekvésnél — bal, I. arczfekvésnél = jobboldal', II. fejtető fekvésnél a szülőnőt jobb oldalára fektetjük, mert többször előfordul még a medencze- kimenetben is, hogy a kis kutacska jobbról hátulról jobbra előre tér (s igy II. koponyafekvés jön létre).

Ha ez nem sikerül, a nagy kutacska előrefor- gására számítva, bal oldalfekvést biztosítunk.

Veszély esetében: fogó (112—114. ábra); halott magzatnál: perforatio. Kihúzás közben a nagy kutacska elül marad. II.

II. FEJEZET.

Arczfekvések, áll előrefelé (34—39. s a szöv. 7. ábra).

Ugyancsak egyenes fekvések és szorosan véve csak tartási rendellenességek (melyek rendszerint csak a szülés folyamán támadnak), mert a koponyafekvésből deflexio utján jönnek létre, úgy mint a fejtető- és a homlok beigazodásai, mivel azonban ezen esetekben a törzs helyzete sokkal állandóbban és kifejezetteb-