Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)
A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából
ben megváltozik az occiputnak oldalsó helyzete és hátraszegett volta miatt (hasonl: össze a 35. és 34. ábrát), ezért itt az arczfékvés kifejezés helyén valóbb. Áll és arcz lehető távol állanak a mellkastól, a nyakicsigolyák a tarkóban erősen hátra vannak szegve s igy az arcz a legmélyebb pontot foglalja el. A törzs felülről-lefelé ferdén fekszik, de úgy, hogy a mellkas az apró-reszekkel együtt szorosan odasimul a méh falához, minek következtében a magzati m^hangok közvetetlenül a magzat mellkasa fölött hallhatók! Az arcztartások, ha az áll előre forgott is, nem tartoznak mindig a rendes szülések közé ! 7. ábra. I. Arczfékvés, áll előre. Az arcz magassági álmérője a medencze szüle részében, a II. ferdében. 3. I. és II. arczfékvés előre forgott állcsúcscsal; mechanismus. Okai: Szűk medencze, nagy magzat és lógó has, legtöbbször együttesen. A külső vizsgálat lelete I. arczfekvésnél: a hát ferdén fekszik balról felülről (far) jobbra lefelé; apró részek jobb oldalt; szivhangok jobboldalt, a köldök
