Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)
A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából
23 körül végzett eme II. forgása alatt is, megmarad a mellhez közelített tartásában. Vizsgálati lelet a medencze szüle részében (6. ábra a szöv. ; I. és II. forgása a fejnek.): kis kutacska baloldalt, mélyebben, de hátrafelé forogva, nagy kutacska jobb oldalt, inkább előrefelé ; a nyilvarratot a II., vagyis bal ferdében találjuk. A medencze kimenetében a belső forgás a fenntjelzett értelemben befejeződik ; a vulva tágulása jobban veszélyezteti a gátat az occiput szélessége miatt! Vizsgálati lelet, midőn a fej a med. kimenetébe jutott (26. ábra): nagy kutacska a symphysis mögött, a kis kutacska bár legmélyebben van, de a gáthoz van közelebb. A III. forgás (a haránt átmérő körül) úgy jön létre, hogy a nagy kutacska neki támaszkodik a symphysisnek (26. ábra): az occiput a gát előtt, a fej elülső része a symphysis alatt lép ki. A fejnek a kinyomuló körfogata itt is a periph. subocc.-bregmat. = 32 cm. Lelet gátvédés közben: a kinyomulás közben csupán hajas fejbőrt látunk. A fejdaganat székhelye a jobb falcsontnak a nagy kutacskához koezódó szöglete. A váltak kinyomulása az I. vagy a jobb ferdében történik, tehát a nyilvarrattal kereszteződő átmérőben. A II. fejtetöfekvés mechanismusa (gyakoribb, mint az I.) hasonló, csakhogy a hát jobb, a nagy
