Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Ötödik Fejezet. A fogsorok találkozási viszonyai. Fogsorrzáródás: okkluzió. Fogsorilleszkedés: artikuláció
79 hiánya folytán zavart szenved, a behelyezett fogmű által ismét helyreállítandó. Az arcvonásokat oldalt (profil) és élűiről (en face) kell tanulmányozni. A 36. ábra mutat ilyen arcképet, melyen megállapíthatjuk, hogy a fogak hiánya miatt az ajkak beestek, a pofák behúzódottak, az állcsúcs közeledett az orrcsúcshoz, az orr-ajak-barázda mély, a szájzug lekonyul. A 37. ábra ugyanazt az arcot mutatja a szájba helyezett sablonokkal, miután az orvos meghatározta a kellő harapásmagasságot. Az arcvonások harmóniája helyreállott az illető arci jellem szépségfokáig és ezért korának megfelelő üdeségű és fiatalos. Amíg ezt a kifejea 37. ábra. b Sablónokkal meghatározott helyes harapási magasság (Clapp). zést el nem éri, a fogorvosnak a sablon viasztekercsének magasságát meg kell változtatni és újból próbálni. Ha a viasztekercsek magassága, tehát a felső és alsó tekercs ossz-- magassága nagyobb a kelleténél, akkor az egész arc megnyúlt, az ajkak feszesen záródnak, az állcsúcs messze áll az orrcsúcstól, az arcredők keskenyek és ki vannak húzva. Ha a magasság kicsiny, akkor mindennek az ellenkezőjét látjuk, különösen szembetűnő az ajkak duzzad'tsága. Az orvos kiveszi a sablonokat a szájból és leszárítván őket, az első esetben levág egy réteg viaszt, a másodikban pedig hozzáragaszt újabbat. A viasz ezen pótlása vagy elmetszése történhetik csak az egyik, vagy mindkét sablonon, az eredményre ez nagyjában közömbös, mert a két viasztekercs közös, együttes magassága mérvadó.