Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Ötödik Fejezet. A fogsorok találkozási viszonyai. Fogsorrzáródás: okkluzió. Fogsorilleszkedés: artikuláció
76 az egész élő szervnek csak azt a kicsiny holt másolatát, melynek határain belül a protézis technikai öszeillesztése lefolyik. Tehát a legképzettebb, legműveltebb fogtechnikusnak is szüksége van erre az irányításra, különben nem alkalmazkodhatik az általa készített fogmű az eset különleges követelményeihez és működése meddő, mert nem felel meg a beteg érdekeinek. Ámde ezt a kívánatos, sőt szükséges nevelő irányítást csak az a fogorvos végezheti, aki orvosi ismeretei mellé megszerezte a teljes és tökéletes technikai készséget is, szóval, aki nemcsak orvosi diplomájánál, hanem alapos szakképzettségénél fogva fogorvos. Az éremnek van másik oldala is: a fogműves hatása a fogorvosra. A fogműves ne elégedjék meg fölületes irányítással, ne fogadjon el az orvostól hebehurgyán végzett előkészítő míveleteket: pontatlan lenyomatok félig-meddig meghatározott okkluziót stb. Ha észreveszi az orvos technikai ismereteinek fogyatékosságát, szorítsa őt ezek kiegészítésére, ha ez nem használ, inkább utasítsa vissza munkáit, mert az együttműködés ilyen körülmények között sohasem lehet kellemes, sem hasznos egyik félre sem. Az okkluzió meghatározása az orvos által. Valahányszor a laboratórium elküldi a fogművet, — akár ideiglenes, akár végleges állapotban — az orvosnak kötelessége ezt, még mielőtt a szájba helyezi, megvizsgálni a technikai kivitel pontosságára és tisztaságára vonatkozólag. A fogműves segédei, tanoncai néha sietnek a miunkával és különösen a próba-fogmű tisztaságára és tökéletességére nem fordítják a kellő gondot. Az orvos kezében azonban ez a próbacélú fogmü, vagy akár ennek egy alkotórésze külön is, gyógytényező, tehát nemcsak a közkeletű, hanem kizárólag az orvosi értelemben vett tisztasági biztosítékok között helyezhető a szájba. A sablon alaplemeze egyenletesen vastag legyen, sem nagyobb vagy szélesebb, mint ahogy szükséges és tökéletesen hozzásimuljon a gipszminta idomaihoz. Széleit köröskörül jól le kell gömbölyíteni, hogy érdJességek ne izgassák, ne bántsák a lágyrészeket. A viasztekercs sima és az alaplemezbe észrevétlen átmeneteiül legyen. A sablonokkal elsősorban az orvos ellenőrzi a lenyomat, illetőleg a minta hűségét. Evégből hideg vízbe mártja a sablonokat és behelyezi a szájba először az alsót, azután a felsőt. Ezt a sorrendet azért célszerű betartani, mert ha megfordítva járunk el, könnyen megtörténik, hogy a felső sablon, mely még nem tapad eléggé a szájpadláshoz, leesik, miközben az alsót a helyére illesztjük. Ez a betegnek kellemetlen, sőt izgatottá, bizalmatlanná teheti, szóval az ilyen csekélynek látszó körülmény is zavarólag hathat nemcsak pillanatnyilag, hanem a további eljárásra is. • Az orvos ezután megvizsgálja a lemezek illeszkedését a szájban,
