Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Ötödik Fejezet. A fogsorok találkozási viszonyai. Fogsorrzáródás: okkluzió. Fogsorilleszkedés: artikuláció
6 2 1. Az állcsont nyugalmi helyzete: fogsorzáródás, okkluzió. Nyugalmi helyzetet foglal el az alsó állcsont akkor, ha fejecse az izületi gödörben van, ennek hátsó falát érinti és valamennyi fog találkozik (27. ábra). * Az okkluziót alkotó elemeket egyenként tekintve, a következő törvényszerűségeket állapíthatjuk meg: a) Nyugalmi helyzetében az alsó állcsont a fogkoronák hossza által meghatározott távolságban áll a felső állcsonttól; ezt a távolságot nevezzük hardpási magasságnak (Bisshöhe). b) Az élő fejen az izületi fejecs nyugalmi helyzetében sem nemi látható, sem nem tapintható; amint elhagyja ezt a helyzetet, részint látható, de még inkább tapintható az ujjal a külső halljárat előtt, vagy visszatérésekor a halljáratban. c) Élűiről tekintve a fél ellipszis alakú felső fogsor egész kiterjedésében bizonyos fokig fedi és érinti az alsót; ezt a fedést íúlharapás- nak (Überbiss) nevezzük és az elülső fogak táján olyfokú, hogy az alsóknak legfeljebb rágóéli harmadára terjed ki, a hátsó fogakon még kisebb, a csücsköket éppen csak beborító. d) Belülről tekintve a viszony megfordul: a parabolaalakú alsó fogsor ugyanilyen módon fedi és érinti a felsőt. A két fogsor tehát egymással szemben labio-linguális irányú eltolódást mutat. Ennek a topografikus berendezésnek fiziologikus következménye egyrészt az, hogy a harapás és rágás kiadósabb, mert a rágókészülék elülső szelvényében a fogsorok metszőgépet (olló), a hátulsóban pedig_űrlögépet képeznek; további feladata a túlharapásnak, megakadályozni, hogy a^ lágyrészek- (ajak, pofa, nyelv) evésközben a metsző-, illetőleg rágófelületek közé kerüljenek. * Anatómiailag pontosan Zuckerkandl így írja le: „Zárt állcsontoknál az ízkorong a tuberculum articulare hátsó, meredek falát érinti és a kondylus hozzásímul az ízkoronghoz“. 27. ábra. Szabályos fogsorzáródás (Cryer).