Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Ötödik Fejezet. A fogsorok találkozási viszonyai. Fogsorrzáródás: okkluzió. Fogsorilleszkedés: artikuláció
63 A fogsorok ezen elrendezését Iszlai után enarmosis-nak nevezzük. e) A fogsorokon belül minden alsó fog meziálisabban áll, mint a hasonnemű felső. Ennek a meziális eltolódásnak mértéke legszembetűnőbben leolvasható a nagyőrlőkön: az alsó első molárisz annyival áll meziálisabban a felsőnél, hogy ennek mezio-bukkális csücske éppen annak csücsökkö!zti bukkális barázdájába talál. Ezen elrendezésből az következik, hogy minden fognak van két ellenfoga (antagonista), vagyis fog nem fogra harap, hanem két fog közé, tehäUidnwLtag-képez záródási (okkluziós) egységet: fizikailag szólva, a koronák fogaskerékszerűen kapnak egymásba. Minden felső fognak van tehát két ellenese: először a vele hasonnemű fog, amellyel nagyobb kiterjedésben találkozik, ezért ezt nevezzük föellenesének; másodszor az ettől disztálisabban álló fog, amellyel jóval kisebb felületen találkozik, ezért ezt mellékellenesémk nevezzük. Kivétel a felső harmadik nagyőrlő, mely csak főellenessel találkozhatik, mert az embernek nincsen negyedik őrlője. Ugyanígy van minden alsó fognak is két ellenese: a vele hasonnemű fog, mint főellenes és az ettől meziálisan álló fog, mint mellékellenes. Kivétel az alsó középső metsző, mely szintén csak főellenessel találkozhatik, mert éppen a középvonallal határos. f) A két fogsor rágófelületei síkban találkoznak, melyet rágósíknak nevezünk. Ez nem vízszintes, hanem görbült, még oldalsó kompenzációs' görbe (Oysi). pedig először hosszirányban hátulról-mell- felé (28. ábra), ez az ú. n.SjLegzíéle-kompenzációs görbe, melynek legmélyebb pontja körülbelül a második kisőrlő táján van; másodszor van a rágósíknak oldalas lejtője kivülfölül- ről-befelé alá (29. ábra), ez az ú. n. oldalsó kompenzációs görbe. Mindkettőnek fontos jelentősége van a rágás mechanizmusában. Erről a következő szakaszban lesz szó. g) Még egy érdekes jelenséget olvashatunk le az állcsontról, melynek megállapítását Bonwill-nak köszönhetjük, aki azt 2000 koponya tanulmányozása közben figyelte meg: az alsó állcsont sajátszerű háromszöges architektúrája. Ha összekötjük egyenes vonallal a fejecsek középpontjait és ezeket a középső metszők rágóéleinek találkozási pontjával (az anthropologusok 28. ábra. Spee-fél2 kompenzációs görbe.
