Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Negyedik Fejezet. A minta
54 a homok nagyon száraz, akkor nem elég formatartó, egyes részek könnyen leválnak. A homok sűrítése a minta körül és felett rétegenként történik, először ujjakkal és ököllel, majd kisebb kalapács nyelének fokával. A sűrítés mérvétől is függ a fémminta jósága.. Ha nagyon keményre sűrítjük, akkor a fémöntésnél fejlődő vízgőz nem talál utat a homokon keresztül, hanem az olvasztott fémen keresztül kénytelen távozni, vagyis likacsossá teszi azt. Ha pedig laza, akkor a fémminta felülete érdes lesz. Mielőtt a homoknegativba beleöntjük az olvasztott fémet, a mintázószekrényt kályhára állítjuk, hogy a homok kellő fokig megszáradjon. c) A fémnek, melyet minta öntéséhez használunk, különféle tulajdonságúnak kell lennie, hogy a belőle készült mintán aranylemezt kiverhessünk: 1. kemény legyen, hogy a kalapács ütései alatt ne szenvedjen alakváltozást; 2. szívós legyen, hogy ne repedjen, ne törjön; 3. ne zsugorodjék számbavehető módon, amikor olvasztás után megszilárdul; 4. a laboratóriumban rendelkezésre álló hőfokok mellett könnyen olvadjon; 5. híganfolyós legyen. A tekintetbe vehető fémek közül egyedül a horgany (cink) az, mely leginkább megközelíti ezeket a követelményeket, ezért leggyakrabban használjuk fémminta öntéséhez. Némelyek nagyon ajánlják a Bahbitt-fémet azon okból, hogy még jóval csekélyebb mértékben zsugorodik a lehűlésnél, mint a horgany. De sokkal drágább ennél és nem olyan kemény. Tekintetbe véve továbbá azt a körülményt, hogy a gipsz viszont kötésekor kitágul, a horgany nem nagyfokú zsugorodása nem hat zavarólag, a kettő körülbelül egyensúlyozza egymást. Ez egyik magyarázata annak, hogy a kalapált fémlemezek nagyon pontosan illenek a szájban. A kereskedelemben kapható horgany nagyon gyakran fertőzve van idegen anyagokkal, melyek jó tulajdonságait részben lerontják. Ezért a legtisztább és legjobb minőségű horganyt kell vennünk. A horganyt vaskanálban olvasztjuk a Fletcher-ié\e gázkályhán vagy konyhakályha tűzén. Olvadás közben vaspálcával folyton keverjük és nagyon kell arra ügyelnünk, hogy túl ne hevítsük, amit abból Ítélünk meg, hogy a beléje mártott puhafa-forgácsnak nem szabad lángra lobbanni, hanem csupán megszenesedni. Olvadás körülbelül 412° C.-nál. A megolvasztott horganyt beleöntjük a kiszárított homoknegativba. A kanalat nagyon közel kell tartani a homok széléhez, vagyis nem szabad magasról önteni, mert a súlyos fém lyukat váj a homokba, sőt nagyon ajánlatos az olvasztott fém első sugarát a negativ egy közömbös pontjára bocsájtani, tehát a szélére, mely kiesik a kalapálandó lemez területéből. Ha a homok nem volt jól kiszárítva, akkor a hirtelen fejlődő vízgőz a forró fém egyes részecskéit szétröpíti (németül: spratzen), tehát égési sebeket okozhat. A túlhevített horgany pedig erősen bugyborékol a nega-- tivban, amitől a minta lyukas vagy felülete legalább is erősen érdes lesz.
