Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Negyedik Fejezet. A minta
55 A lehűlt fémmintát kiemeljük a homoknegativból és vizes kefével eltávolítjuk róla a hozzátapadó homokszemcséket. Kisebb öntési hibákat, nevezetesen apróbb érdességeket éles vésővel lehet eltávolítani. Az ellenminta készítése. A fémminta után, mely a szájbeli képletek pozitívuma, fémnegativumot kell csinálnunk és ezt nevezzük ellenmintának. Erre a célra is fémre van szükségünk, de ennek egészen más tulajdonságokkal kell bírnia, mint a mintához használtnak. Nevezetesen: 1. lágyabbnak kell lennie; 2. könnyebben olvadónak. Ennek leginkább megfelel az ólom, mely puha és körülbelül 334° C.-nál olvad. Szintén vaskanálban olvasztjuk meg folytonos kavarás közben és ugyancsak ügyelve, hogy túl ne hevítsük. Kellő hőmérsékletét könnyen megítélhetjük beléje mártott papirszelettel. Ennek nem szabad lángra lobbanni, de még meg- szenesednie sem, hanem csak barnára megpörkölődni. Az ellenminta öntése úgy történik, hogy a mintázótálcára 1 cm. magas, kissé sűrített homokréteget szórunk és1 ebbe állítjuk a fémminíát, melyet előbb szigetelő koromréteggel kell egyenletesen és vékonyan bevonni azáltal, hogy gyertyaláng felett többször elhúzzuk. Föléje és a homokba beleborítjuk a mintázógyürűt, úgy hogy közte és a minta között legfeljebb centiméter vastag köz marad. A gyűrűt megtöltjük a megolvasztott ólommal. Lehűlés után az ólomellenmintát leemeljük a horganymintáról és mindkettőt megtisztítjuk a homoktól és koromtól. A két fémminta szétválasztása nagyon nehéz volna, ha a fogak koronái állanának. Ezért ajánlatos őket a gipszmintáról levágni1, mert a lemez alakításánál úgy sem kellenek, kivéve azi 1 mm. magas szegély. Említettük már, ha a gipszmintán befűződések vannak, akkor a fémminta készítésénél nem érünk célt a közönséges mintázószekrény- nyel, mert a gipszminta kiesésénél a befűződéseket kitöltő homok leszakad, ezért Hawes-féle rekeszes szekrényt kell használnunk. Ha nincsen ilyen szekrényünk, akkor bizonyos fogásokkal közönséges szekrénnyel is célt érhetünk. Ha a befűződések nem mélyek, akkor már elégséges, ha a gipszmintának öntésekor olyan alakot adunk, hogy a fogmedernyúlvány síkja ne legyen párhuzamos a minta alapjával, hanem vele körülbelül 35° szögletet képezzen. A befűződések ezáltal a minta oldalfelületéről a felső vízszintesbe kerülnek, tehát szembe a gipszminta kiesési irányával a homoknegativból. Ha a befűződések mélyebbek, akkor evvel az eljárással nem segíthetünk, hanem segítünk a gipszblokk-módszerrel. A befűződéses gipszmintát beolajozzuk és a befűződés mélyedéseibe a szükségletnek meg- felelőleg két-három egymástól és a mintától elkülöníthető gipszblokkot öntünk. Jobb tiszta gipsz helyett gipsz-aszbeszt keveréket venni, mert tűzállóbb. A 24. ábra mutat ilyen blokkot a felső mintának erősen befűzött fogmedernyúlványának külső oldalán, a 25-ik pedig két blokkot az alsónak nyelvi felületén.
