Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Negyedik Fejezet. A minta
53 A Pearsall szekrénye hat részből áll: két kerek, bordázott és a középen átfúrt mintázótálca vasból; a tálcák egyforma átmérőjűek, de az egyiknek nyílása szűkebb, mint a másiké; emez nagyobb mintákhoz való, amaz kisebbekhez. Két kerek gyűrű vasból, az egyik magasabb, a másik alacsonyabb. Két kúpalakú ellenmintagyűrű, szintén kétféle magasságban (21—22. ábra). A Hawes-féle szekrény áll három ék által három rekeszre osztott, kinyitható vasgyűrűből és egy, az előbbire illő egyszerű vasgyűrűből (23. ábra). Az eljárás a képekből megérthető és lényegében mindegyiknél ugyanaz: az egyik gyűrű fenekére állítjuk a gipszmintát és ezt körültömjük rétegenként sűrített mintázóhomokkal, míg a gyűrű meg nem telik. Azután felemeljük és oldalfalaira kisebb kalapáccsal gyengéd ütéseket mérünk. A gipszminta ekkor kiesik a homokból és visszamarad a negatívuma. A Hawes-féle rekeszes szekrény olyan esetekhez való, amikor az egészen fogatlan fogmedernyúlvány erősebben be van fűződve. A föntebbi 23. ábra. Hawes-féle mintázógyürük (Burchard). eljárással ezeknél nem kaphatnánk jó negatívumot, mert a gipszminta befűződéses helyei megtelődnek homokkal és az ütögetés nyomán kieső gipszminta magával rántja ezt a homokot. A három ék éppen azt eredményezi, hogy a gipszmintát nem kell kiütögetni a homokból. Az eljárás a következő: a rekeszes gyűrű fenekére állítjuk a gipszmintát, mely oly magas legyen, hogy a fogmedernyúlvány valamivel kiáll jón belőle. Sűrített homokkal körülvesszük a mintát a gyűrű felső széléig. Ezt a homokréteget bevonjuk szénporral. Most reáhelyezzük a másik gyűrűt és ezt is megtöltjük sűrített homokkal. A szigetelő szénréteg megengedi, hogy a két homokkal telt gyűrűt egymásról leemeljük. A rekeszes gyűrűt most kinyitjuk és a sűrített homokot három szelvényben oldalirányt elemelhetjük a gipszmintáról. Ekkor a gyűrűt a minta nélkül megint összecsukjuk és ráhelyezzük a második gyűrűt. b) Mintázóhomok: a rézöntők által használt nagyon finom fövenyhomok. Használat előtt még megszitáljuk, azután megnedvesítjük vízzel annyira, hogy a tenyérben összenyomva, éles törfelületű darabbá tömörüljön. Ha nagyon megnedvesítjük, akkor nehezen szárad ki és a negatívba öntött forró, olvasztott fém hirtelen felforralja és gőzzé alakítja a vizet, amitől a fémminta buborékos, lyukas lesz. Ha pedig ellenkezőleg
