Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Negyedik Fejezet. A minta
48 a lenyomatkanálban, de szabadon, sőt pontosabban is eszközölhető kivüle, ha kevés, de nagy tördarabot kaptunk. Az egyes darabokat előbb egészen puhaszőrű ecsettel megtisztítjuk hozzátapadó törmeléktől. Azután először a nagy darabokat állítjuk össze, aztán ezek közé helyezzük a kisebbeket. Ha a kanálban történik az összeillesztés, akkor az egyes darabokat szabad szélükön ragasztjuk össze egymásközt és a kanálhoz ragasztóviasszal, ami gyantával keményített viaszfajta, mely gömbölyű vagy szegletes rudakban kapható. Ha a kanálon kívül illesztjük össze, akkor a darabokat a kanállal érintkezésben volt felületen, esetleg a széleken is ragasztjuk össze. A 18-ik ábrán látható ilyen szabadon összeragasztott gipszlenyomat. Az összeillesztett gipszlenyomatot szintén választóréteggel kell bevonni. Olaj sohasem jó erre a .célra, mert érdessé teszi a minta felületét. Szappanhabot is ajánlanak, de lehetőleg kerüljük ezt is, mert nagyon nehezen távolítható el a mélyedésekből. Szappanspiritusz jobb, de legjobb a már föntebb említett szandarak- oldat, melyet több rétegben — az egyes rétegeket előbb megszáradni hagyván — viszünk a lenyomatra, míg annak felülete fényes nem lesz. Persze arra megint nagyon kell ügyelnünk, hogy a mélyedésekben felesleges lakk ne gyűljön össze. Az így előkészített lenyomatok kiöntésére használunk finom ala- bastrom- vagy márványgipszet, mely utóbbit porcellángipsz néven is árulják. Ügy állítják elő, hogy alabastromgipszhez bizonyos arányban nagyon finomra megőrölt márványport kevernek. A keményedési (kötési) ideje ezáltal nagyon megnyúlik: 8—12 óránydra, szemben a rendes alabastromgipsz V*—1 órájával. De azután keménysége jóval nagyobb és ez nagy előny a technikai munkánál, mert a minta nem kopik egykönnyen. A rendes alabastromgipszet gummicsészében és pléhkanállal keverjük össze vízzel. A keverésnél megint arra kell nagyon vigyrázni, hogy a gipszport tökéletesen átitassuk vízzel, de fölösleges vizet ne használjunk. SóznjLezt a gipszet nem szabad, mert a sós gipsz sohasem lesz olyan kemény, mint a sótalan, tehát a minta hamar kopnék. A kevert gipszből kis mennyiséget öntünk a felső lenyomat legmagasabb pontjára, illetőleg az alsó lenyomat egyik végére és ezt a kis mennyiséget ütögetés és rázás közben szétterelgetjük először a mélyedésekbe, azután a lenyomat minél nagyobb felületére. Ha egyszerre sok gipszet öntünk a lenyomatba, akkor ez hirtelen elzárja a fogbenyomatok 18. ábra. Szabadon összeragasztott gipszlenyomat.
