Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Negyedik Fejezet. A minta
49 nyílását és nem engedi eltávozni onnét a levegőt. Hólyagokat kapunk a mintán. Az első gipszréteg szétterelése után másodikat öntünk a lenyomatba és ugyanúgy bánunk vele, mint az előbbivel. így kell lassan és óvatosan a lenyomatot gipsszel ellátni, míg a benyomatok, a mélyedések biztosan és légbuborékmentesen ki vannak töltve. Ha eddig jutottunk, akkor gondoljunk arra is, hogy a mintán: álló egyes, — különösen hosszabb — gipszfogak munka közben könnyen letörhetnek. Ezt megakadályozandó, a fogbenyomatokat kitöltő gipszpépbe gombostűket tűzünk hegygyei lefelé, úgy hogy gombjuk a minta testébe kerül. Ekkor már bátrabban rakhatunk fel több gipszet, de még mindig ütögetés közben, hogy a beléje zárt levegőbuborékok is eltávozhassanak. Körülbelül két centiméternyire építjük fel ilyen módon a gipszet a lenyomatnak legmagasabb pontjától számítva. Azután megfordítjuk és a gipszelőasztal sima pléh- lapjára nyomjuk, vagy pedig vastag üveglapra, hogy a minta teljesen sík és síma alapfelületű legyen. A kerületén kinyomuló gipsztöbbletet meg- keményedése előtt késsel és nedves ujjal eltávolítjuk, illetőleg oda, ahová esetleg nem elég gipszet tettünk — és ez gyakran az alsó lenyomat hátsó végén fordul elő — odaviszünk gipszet ebből a többletből. Ekkor nyugodtan megkeményedni engedjük a gipszet. A márvány gipszet másképpen kell keverni, mint az alabastrom- gipszet, t. i. nagyon kevés vízzel, úgy hogy nem is pép lesz belőle, hanem száraz, kenhető paszta, különben nagyon-nagyon lassan keményedik és egyes rétegekben fel sem építhető, hanem folyton elfolyik. A száraz pasztát keskeny pengével visszük a fogmélyedésekbe és ujjunkkal nyomkodva, összesűrítjük. A lenyomat felületére körülbelül ö2 cm.-nyire rakjuk fel ezt a pasztát, azután félóráig száradni hagyjuk és takarékosságból a minta testét már nem is márványgipszből, hanem közönséges alabastrom- gipszből építjük fel. Lenyomat és minta szétválasztása. Az első csoportba tartozó négyféle lenyomatanyagnál egyazon módon történik, a második csoportot alkotó gipsznél attól eltérő eljárással. Mindkettőnél azonban közös az, hogy az elválasztás előtt a kanalat a lenyomatról előbb ütögetéssel elszabadítjuk. a) A viasz-, guttaperka-, stents- és elastine-lenyomatban rejlő gipszmintát az illető anyag természetének megfelelően felmelegített vízbe állítjuk és a megpuhuló lenyomatanyagot a mintáról lehámozzuk. De ne erőszakosan, hanem lassan és tapintatosan, mert különben letörhetjük a minta gipszfogait. A lenyomatanyagnak ugyanis előbb felsőbb rétegei puhulnak meg, a mélyebbek pedig kevésbbé. Amint ezt észrevesszük, a masszát visszatesszük a vízbe, hogy tovább puhuljom. A lehámozást mindig a fogak külső felületén kezdjük, ha azután a koronák már kiszabadultak a lenyomatanyagból, a szájpadlásos tömbjét már bátrabban levonhatjuk, ot£ a minta már nem sérül meg. A fogközökben könnyen megrekednek egyes darabkái a lenyrá^áYSalamon: Fogpótlástan.
