Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Negyedik Fejezet. A minta
NEGYEDIK FEJEZET. A minta. A lenyomatvétellel befejeződött az orvos részéről az első lépés a fogmű elkészítéséhez. A következő már a fogműves feladata. Neki kell az orvos szolgáltatta negatív után a pozitívumot, a mintát megcsinálnia. A tervezett fogrnü természete szerint a minta gipszből vagy fémből készül. 1. Gipszminta készítése. A lenyomatok mielőtt a laboratóriumban gipsszel kiöntik, egynémely előkészítő míveletnek kell alávetni, mely a lenyomatanyag fajtája szerint egyben-másban eltér. a) Viaszlenyomatot előbb finom lakkréteggel kell bevonni, hogy a minta felülete majdan síma legyen. Legjobb erre a célra a szandaraklakk, mely úgy készül, hogy 30 gm. szandarakot feloldunk egy liter denaturált spirituszban. Ennek az oldatnak harmadát használatra széles szájú kisebb üvegbe öntjük, melynek jól záró dugója ecset számára át van fúrva. A lakkréteg mindenkor — tehát nemcsak ebben az esetben, hanem a következőkben is, ha arról lesz szó, hogy ilyen elválasztó réteggel vonjunk be lenyomatot vagy mintát — leheletszerűen vékony legyen. Lakkozás közben a lakk szeret a fog- vagy redőlenyomatok mélyedéseiben leülepedni, megállni. Akkor a hű lenyomat után is hamis mintát kapunk, ezért a fölösleges lakkot ezekből a mélyedésekből ecsettel, vagy vékony fapálcikára csavart vattával el kell távolítani. b) Guttaperkalenyomatot finoman olajozni kell. Erre a célra legajánlatosabb ricinusolajat használni. c) A sténtslenyómatot vízzel nedvesítjük meg, mert akkor a beléje öntött gipszpép gyorsabban és simábban szétfolyik. Ámde a vizet nagyon jól ki kell rázni belőle, különben ez is megáll a lenyomat mélyedéseiben és hólyagossá teszi a mintát. d) Elastine-lenyomat kiöntéséhez nem kell előkészület. Közvetlenül a negatívba öntjük a gipszet oly módon, mint föntebb. e) A gipszlenyomatot, minthogy legtöbbször darabokra törve kerül a laboratóriumba, előbb össze kell illeszteni. Az összeillesztés történhetik
