Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Harmadik Fejezet. A lenyomat
44 Ezen a mintán a különleges viszonyok tekintetbevételével 1—2 mm. vastag viaszlemezből mintázzuk az összes szükséges képleteket befogadó kanalat, sőt nyelet is. Azután leemeljük a mintáról és beágyazzuk vékony gipszrétegek közé. A viaszt forró vízzel kiolvasztjuk, az űrt pedig olvasztott cinnel kiöntjük. Más eljárás. A gipszmintán puha cinfóliából mintázunk kanálformát. Ilyen cinforma persze nem volna elég szilárd. Hanem ha kettőt-hármat cmíorrasztóval összeforrasztunk, nagyon gyorsan kapunk alkalmas kanalat. 2. Kombinált stents-gipszlenyomat. Ajánlják szintén olyan esetekhez, amikor készletünkben nem találunk teljesen megfelelő kanalat. A leg- jóbbikkal vegyünk stentslenyomatot. Ez a negativ szolgál most kanálul a pontosabb gipszlenyomathoz. A stentsnegativ felületéből 1—2 mm. réteget lekaparunk, esetleges természetes fogak benyomatait kitágítjuk. Az így mélyített negatívba gipszet öntünk és újból veszünk lenyomatok Az eljárás nem igen ajánlatos, mert a keletkező gipszkéreg nagyon vékony és ha eltörik, alig illeszthető össze pontosan, de azonkívül á stents- íelület a gipsz kötési melegétől felpuhul és ezáltal is bizonytalanná válik az alap, amelyen a gipszdarabokat össze kellene illeszteni. Mégis előfordulnak esetek, ahol ez az eljárás is célhoz vezet. 3. Nagyon magas szájboltozatnál, ha nincsen készletünkben megfelelő magas szájpadlású kanál, akkor spatulára vett gipszpéppel előbb kitöltjük a boltozatot a szájban és nyomban veszünk rendes szájkanállal gipszlenyomatot, sőt esetleg stentslenyomatot. De ilyen magas boltozatnál, különösen ha még kissé befűződéses, az a nehézség áll elő, hogy ezt a vastag, magas gipsztömböt egy darabban nem lehet kiemelni a szájból. Ebben a régióban késsel sem darabolhatnék el. Bur chard a következő eljárást ajánlja ilyenkor: a rendes magasságú szájkanál szájpadlására annak középvonalán és egész hosszában széles alapjával leragasztunk viaszból formált éket. A kanalat megtöltjük gipszszel, bevisszük a szájba és úgy odanyomjuk, hogy a viaszék éle majdnem érintse a boltozat legmagasabb részét. Megkeményedés után külön kivesszük a kanalat, lefejtjük a fogmedernyúlvány gipszkérgét, azután előttünk van a szájpadlásos gipsztömb, melynek közepén látszik a viaszék széles alapja. Ezt gyengén megmelegített és megfelelő hajlású műszerrel kikaparjuk, a gipsztömb tehát két részre van osztva, melyek között nagy rés tátong. Külön-külön most már könnyen kiemelhetők. 4. Egymáshoz hajló egyes természetes fogak jelenlétében különös nehézségeket nyújt a gipszlenyomat leválasztása, pedig ezek az esetek azok, melyeknél semmiféle más lenyomatanyaggal megközelítő hűségű lenyomatot nem tudunk kapni, mert legtöbbször jelentékenyen eltorzulnak, amikor az átmérőkülönbözetes hézagokból kiszabadulnak.
