Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Harmadik Fejezet. A lenyomat
30 8. Ne legyen ragadós. 9. Alkalmazhatósága: a) egyszeri; b) vagy többszörös, de akkor sterilizálható legyen. 10. Alkalmazási idefe (kétszeri halmazcsere: megpuhulás + meg- keményedés) ne legyen hosszú (10 percnél nem több). Olyan anyag, mely ezt a tízféle tulajdonságot mind és kellő mértékben felmutatná, tehát absolut értékű volna, sajnos, nem létezik. Ezért a fogorvosi gyakorlatban ez idő szerint ötféle alapanyagú mintázómasszát és ezeknek különféle javítóanyagok hozzákeverésével előállított sokféle néven kapható származékait használjuk. Ezek azonban mind csak relativ 5. tábla. Különleges kanalak (Weirich). értékűek, azaz olyanok, melyek a tíz kívánatos tulajdonság közül többet vagy kevesebbet egyesítenek magukban. A fogorvos feladata az adott eset természetének megf el előleg azt az anyagot választani és alkalmazni, mely a legtöbb előnyös tulajdonsággal bír, vagy azokkal a tulajdonságokkal, melyek éppen ebben az esetben kívánatosak. Alapanyag szerint használunk mintázóanyagul: 1. viaszt; 2. gutta- perkát; 3. lakkot (kompoziciós anyagok); 4. zselatint (Henning-féle Elastine); 5. gipszet. Ezek az anyagok a halmazállapotcsere szempontjából két csoportba oszthatók. Az első csoportba tartoznak azok, amelyek melegítés által puhulnak és lehűléssel megkeményednek. Ilyenek: viasz, guttaperka, lakk, zselatin. A második csoportba egyedül a gipsz tartozik, amely vízzel keverve pépet képez és kristályosodással keményszik.
