Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Harmadik Fejezet. A lenyomat
31 A lenyomatanyagok tulajdonságai. A fogorvosnak jól kell ezeket ismernie, hogy alkalomadtán az előnyös sajátságokat kihasználja. Ne felejtsük el, hogy olyan tulajdonság, mely általában és szabályszerint nem kívánatos és nem előnyös, némely kivételes körülmény között a visszájára fordulhat: előnyös lesz. Példákat utóbb fogunk látni. Ezért gyakorlatunkban sohasem kössük magunkat dogmákhoz sem anyagok, sem eljárások tekintetében. 1. A viasz. Rendes hőmérsékletnél hajlékony. 45° C. meleg vízben puha és könnyen gyúrható; plaszticitása csekély, tehát jelentékenyebb nyomással kell a lemintázandó felülethez szorítani; nem ruganyos, tehát befüződéseket, átmérőkülönbözeteket nem ad vissza; nem zsugorodik és nem terjed ki halmazcserénél; szaga, íze nem kellemetlen. Két féleségben használatos: a) sárga méhviasz, melyre leginkább vonatkoznak a fenti tulajdonságok. b) fehér viasz, valamivel rugalmasabb és plasztikusabb annál, tehát élesebb lenyomatot ad, de valamivel nehezebben kezelhető annál. Származékai: a) viasz-paraffin keverék. Kevés paraffin a viaszt könnyebben puhulóvá és plasztikusabbá teszi. Nagyobb mennyiségben hozzákeverve a viaszt rontja, rétegekre elvállóvá teszi. b) Viasz-guttaperka keverék. Plaszticitása nagyon jó, de kissé ragadós. A viaszt főképpen használjuk ellenminta készítésénél (okkluzió meghatározásnál) ahol nem szükséges nagy pontosságú lenyomat; fogszabályozásánál, ú. n. ellenőrző minták készítésénél és némely esetben kivételesen puha lágyképletek lemintázásánál, amiről még szólni fogunk. 2. A guttaperka. Rendes hőmérsékletnél bőrszerű. 70—80° C. meleg vízben megpuhul; nagyon plasztikus, ruganyos, tehát a képletek befűző- déseit is pontosan visszaadja; kissé ragadós; szaga kissé kellemetlen; lassan keményedik és nagyon zsugorodik, ezért a lenyomatot azonnal gipsszel kell kiönteni, vagyis rögtön mintát csinálni belőle. Magnesia és mész hozzákeverése által ragadóssága és zsugorhajlama csökkenthető. Levegőn állva csakhamar fogy ruganyossága, merevebb és törékenyebb lesz. Használjuk leginkább obturatoroknál, állcsontpótlásokuál. 3. Lakkos- vagy kompoziciós anyagok. Alapanyaguk: kopál- és krapplak, melyhez bizonyos arányban hozzákevernek stearint, síkport (talcum), terpentint, illatos olajat. Rendes hőmérsékletnél kemény és merev. 60—70° C. meleg vízben megpuhul; eléggé plasztikus; kissé ruganyos; szaga nem kellemetlen: könnyű a vele való bánásmód; gyorsan megkeményedik; jól átgyúrva használat előtt zsugorhajlama nagyon csekély. Nagyon sok néven árulják a kereskedelemben. Legelterjedtebb
