Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
292 ebben a helyzetben a külső felületük köré öntött gipszkéreggel rögzítjük őket. Ekkor forró vízzel kiolvasztjuk a viaszt, a kramponok alá dugunk meglapított, 02 mm. vastag patkóalakú platinhuzalt (196. ábra), melyre azután a platinkramponokat szorosan reáhajlítjuk. Ezen huzal két végét a lemezzel érintkezésbe hozzuk (ez a rajzban nincsen feltüntetve) és vele platinforrasztóval (vagy színarannyal) összeforrasztjuk. A fogakat rögzítő gipszkérget eltávolítva, ezek most már a lemezzel egyesítve vannak. A lemezt ezután még vésővel megérdesítjük a porcellán reátapadásá- nak elősegítésére, mire a fogmü zománcozása következik. Erre a célra szükségünk van por- cellánra és olvasztókályhára. A por- cellánpornak magas (1200°—1500° C.) olvadási ponttal kell bírnia. Kétfélére van szükségünk: fehér porcellánporra, melyből a fogmű zömét (body) égetjük, és rózsaszínűre, mellyel amazt vékony rétegben bevonva, a tulajdonképpeni foghús színét kapjuk. A porcellánport üvegcsészében desztillált vízzel pasztává keverjük. A keveréshez üveg- vagy fapálcikát használunk (fémet kerülni kell, mert esetleg leváló részecskék megfestik a porcellánt; ezért is kell desztillált vizet venni). A porcellán- pasztát ecsettel visszük a lemezre és kellőképpen megmintázzuk a fogak gyökere köré és a lemez nyelvi oldalán; mintázásra célszerűek a szobrászok által használt mintázópálcikák (hegyesek, laposak, egyenesek, görbék stb.), melyekkel a pasztát egyszersmind sűrítjük, hogy lehetőleg tömött réteget képezzen. Közbe-közbe fehér szűrőpapirossal a paszta vízét felitatjuk, vigyázva, hogy a fogak koronájára ne kerüljön porcellánpaszta (ha véletlenül mégis, akkor ecsettel eltávolítjuk); ilyen módon bevonjuk a lemez teljes felületét. Ekkor megolvasztásra a kályhába kerül. Régebben kokszkályhákat használtak, majd gázkályhákat, de egyik sem ajánlható, először, mert az olvadás lassan és nehezen megy velük, másodszor, mert kürtővel bírnak, melyben lehűlésénél léghuzat keletkezik és ez könnyen repedéseket idéz elő a porcellánban, de főképpen azért sem, mert olyan gázalakú égéstermékek keletkeznek, melyek a porcellánt gyakran megfestik. Legjobbak a 196. ábra. Alsó zománcfogmű beágyazva. 195. ábra. Porcellángyökfogak zománcfogműhöz.
