Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
293 villamoskályhák, melyek különféle szerkezetben és nagyságban kaphatók. A porcellánnal ellátott fogművet tehát betesszük a kályhába és lassú, egyre fokozódó fűtéssel megindítjuk az olvadási folyamatot. Nem kell az első égetésnél a porcellánt tökéletesen megolvasztani, megelégszünk avval az olvadási állapottal, melyet biszkvit-égetésnek nevezünk, melynél a porcellán éppen Jiogy összeolvad, de még nem mutatja jellegzetes üvegfényét. A pofcellán ugyanis olvadása közben erősen zsugorodik és legtöbbször repedezik, még pedig annál nagyobb mértékben, mennél lazább összeállású volt a paszta. Éppen ezért szükséges, hogy lehetőleg tömött legyen a porcellánmassza. A következő porcellán197. ábra. Viaszmintázat felső zománcfogmü'nöz és rögzítő gipszblokkok. réteg jobban olvad össze az elsővel, ha ez nincsen tökéletesen megolvasztva, ezért elégszünk meg a biszkvitállapottal. Az első égetés után teljesen lehűlni engedjük a fogmüvet a kályhában, azután kivesszük. A nagyobb repedéseket kitöltjük porcellánpasztával (jól belegyömöszölni), a finomabbakat előbb köszörülő koronggal ki kell tárni és azután ellátni (mielőtt a porcellánt reávisszük, a köszörülési barázdából nedves ecsettel gondosan el kell távolítani a köszörülési törmeléket). A zsugorodott kontúrokat most újból helyreállítjuk pasztával és ismételten égetünk. Két-három égetéssel sikerül a fogmü zömét a kívánt kontúrokkal és repedésmentesen a kályhából kikapni. Az utolsó égetésnél a biszkvit- fokon túl olvasztjuk meg a porcellánt, majdnem üvegfényességűvé.
