Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
290 részecskéket felold, amitől a lemez felszíne nem sima, hanem mikroszkopikus szemcsézettséget mutat, mely a lemeznek megtámadtatását a szájban bizonyára elősegíti. Jobban ajánlható azért b) a tükörfényü jwli- zorás, mely így történik: 1. finom smirglivel lesimítjuk a lemezt; 2. horzsakő és olaj keverékével megdolgozzuk nemezkerekeken; 3. bécsi mész és stearinolaj keverékében körkefével és gyapottárcsával; végül 4. száraz bécsi mésszel és gyapottárcsával és lemosás langyos szappanos vízzel. Még más módon is lehet fényesíteni az aluminiumlemezt, t. i. géppel hajtott acél- és üvegecsetekkel és utána acél- vagy achát- polirozókkal; ez az eljárás azonban jóval nehezebb, mint az előbbi. 2. Öntési eljárás. Mintázás és beágyazás ugyanúgy történik, mint aranynál. A fogakat az öntött aluminiumlemezhez többféleképpen erősíthetjük: a) vulkanizálással, miként a préselési eljárásnál; b) lyukas fogakat egybeönthetünk a lemezzel; csakhogy ilyenkor a műfog körül nem szabad keretet mintázni, mert kihűlés közben a zsugorodó aluminium megrepeszti a porcellánt; c) Steele-fogak hátlemezeit egybeönthetjük az aluminiumlemezzel és a homlokzatokat utólag rábagaszt- juk; d) a hátsó fogakat egybemintázhatjuk a lemezzel tömören. C) Öntött cin- (cheoplastikus) fogművek. Cin-öntésről már volt szó a csaposfogak fejezetében; lehet híd- műveket is önteni cinből, de legfőbb jogosultsága van ezen technikának teljes alsó fogsor pótlásánál, melynek rögzítése, — ha nem akarunk rugókat alkalmazni — mindig nagyon bajos. Az öntött cin-fogmű súlyánál fogva helyben marad és így sok esetben beválik. A pótláshoz rendesen porcellán-foghúsos, ú. n. blokk-fogakat veszünk. A viaszmintázásnál úgy állítjuk fel ezeket a fogakat, hogy alsó szegélyük viasszal legyen befedve és ennélfogva majdan fémkerettel befoglalva. A beágyazáshoz olyan ágycsésze kell, melyben két csatorna van, az egyiken beönitjük a megolvasztott fémet, a másikon a levegő és a fölösleges fém kijön. A fogművet fordítva kell beágyazni, még pedig nem gipszbe, hanem tűzálló masszába. A csésze aljába beágyazott fogmű két végétől egy-egy öntővályut vágunk a masszába, melyek az öntőcsatornákban végződnek; ezen csatornákba befektetünk viaszrudat, hogy az ellenminta készítésénél a csatorna űré ki ne töltődjék a be- ágyazó-anyaggal. (L. 79. ábra.) A beágyazásnál gondoljunk arra, hogy a fogak tökéletesen fogva maradjanak a masszában, különben a fém öntésénél elmozdulhatnak helyükből. A viasz eltávolítása után a küvetta két felét láng felett nemcsak tökéletesen ki kell szárítani, hanem erősen felmelegíteni, hogy a porcellánfogak repedés nélkül állják a forró fém hevét. Ezután a küvettát hozzávaló kis préssel összecsavarjuk; közben a fém megolvasztás végett kanálban tűzön áll. Jó ötvözetnek bevált a cin 10% ezüsttel; előbb megolvasztjuk az ezüstöt, azután hozzátesszük
