Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
280 A) Aranylemezes fogmüvek. Az eddig már ismertetett előzetes műveletek aranylemezes fogmü készítésénél a következők: 1. lenyomatvétel; 2. gipszminta készítése magas, kónikus testtel; erről a fogakat levágjuk, meghagyván csupán a foghús nívója fölötti 1—2 mm.-nyi részt; 3. fémminta és ellenminta készítése; ezeknek anyaga már attól függ, hogy milyen eljárás szerint készítjük a lemezt. 1. Stancolás-kalapácsolás. A pozitív minta (matric) cinkből, a negativ (patrie) ólomból készül. Az aranylemez nagyságát meghatározandó, a gipszmintán cinlemezből csinálunk sablont, vagyis a kívánt szélességben a mintára ujjunkkal simítunk V2 mm. vastag cinlemezt (vagy néhány kalapácsütéssel megstancoljuk), azután levesszük róla és kilapítjuk. Ezt az alakot kirajzoljuk magunknak az aranylapon, melyről fémollóval kivágjuk. a) Teljes felső vagy alsó lemez. A kivágott aranyat kiizzítjuk, majd erre szolgáló hajlítófogókkal megadjuk neki nagyjában a megfelelő alakot. Ezután megolajozzuk, reátesszük a fémmintára és szarukalapács- csal vagy gömbölyű fatövisekkel némileg reáidomítjuk. Ez a művelet felső lemeznél — különösen, ha az állcsont formája normális — elég könnyű, alsónál már jóval nehezebb. Ezért az utóbbinál mindenkor tanácsos az aranylemezt a sablonnál minden irányban nagyobbra metszeni, úgy, hogy ha esetleg az első préselésnél elcsúszik, azért még mindig használható legyen. Különben később megismerkedünk a kettős lemezekkel, melyeknek célja éppen ezen nehézség megkerülése. Ha a feEő állcsont nagyon magas szájpadlású, akkor is nehéz a lemez előzetes alakítása, ezért ilyen esetben a szájpadlás öblösségét kitöltjük ólomlemezekkel, melyeket szarvasbőrrel befedünk, úgy, hogy lapos szájpadlást kapunk és ha ezt kiformáltuk, akkor rétegenként eltávolítjuk az ólmot és így nem egyszerre, hanem lassanként idomítjuk a lemezt a kívánatos alakúvá. Az előidomított és ismételten kiizzított aranylemezt most reáfektetjük a cinkmintára és beborítjuk az ólom-ellenmintával. A stancoláshoz kell szilárdan álló tömör fatalp (67. ábra) és körülbelül 10 kgr. súlyú kalapács. A mintákat reáállítjuk a talpra és 2—3 kalapácsütéssel egymásba hajtjuk őket; ekkor szétvesszük és megnézzük, hogyan alakult az aranylemez; ha kisebb ráncosodás mutatkozik, hajlítófogóval kiegyenlítjük; nagyobb ráncok mentén ollóval a lemezből ékalakúlag kivágunk megfelelő darabot, a széleket egymásra hajlítjuk és minimális mennyiségű forrasztóval egyesítjük. A lemezt kiizzítjuk, ismét a minták közé tesszük és 4—5 erőteljes kalapácsütéssel folytatjuk a stancolást. Ha most megvizsgáljuk a lemezt, ez már meglehetősen felvette az állcsont alakját; a rugák már jórészt kiképződtek; az egyes helyeken mutatkozó feles
