Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
281 legét levágjuk; ha légkamara van a mintán, ennek szélét, mely a kalapácsütések alatt sohasem alakul ki élesen, megfelelő alakú acéltövisekkel és kisebb kalapáccsal külön kikalapáljuk; sőt egyes magas rugákat, valamint a lemeznek a medernyúlványon túlhajló részét (és részleges lemeznél a fogakra hajló részleteket) fatövisekkel és kis kalapáccsal kell a mintán idomítani. Légkamarát forrasztás útján is csinálhatunk a lemezbe; a készen stancolt lemez illető helyén a légkamarának megfelelő darabot kifűrészelünk; a lemez nyelvi oldalán a kifűrészelt ablakra 1 mm. magas drótot forrasztunk és ennek tetejébe a kifűrészelt lemezdarabot. Ismételt újabb izzitás mellett addig folytatjuk a kalapácsolást, míg a lemez teljesen fel nem veszi azt az alakot, amelyet neki adni akarunk. (Hogy az aranylemeznek szélzáródása a lágyszájpadlás felé minél tökéletesebb legyen, a gipszmintán — a fémminták öntése előtt még — ezen szegélynek megfelelően keveset elradirozunk.) Az izzítás előtt nézzük meg jól a lemezt, vájjon nem tapad-e hozzá ólomdarabocska, mely az ellenmintáról levált; ezt gondosan el kell távolítani, esetleg hígított salétromsavban való főzéssel leoldani, különben ezen a helyen az izzítás- nál ólom-arany-ötvözet keletkezik, amely nagyon könnyen olvad és a lemez kilyukad. A lemez tökéletes kistancolására nem mindig elegendő egy fémminta, különösen ha cinkből való, mert ez a súlyos kalapács- ütések alatt alakváltozást'szenved; ezért nagyon ajánlatosak a bronzminták, melyek nagyon ellentállók; ólom-ellenminta rendszerint legalább kettő kell. b) Részleges felső aranylemez. Cinsablón szerint ismét kivágjuk a megkívánt nagyságú aranylemezt és hajlítófogókkal előzetesen idomítjuk. Ilyen részleges lemezen a természetes fogak közé kerülő nyúlványai viselés közben könnyen elgörbülnek, esetleg ott a lemez reped és szakad; ezért tanácsos ezeket a keskenyebb arany-nyelveket második vékony lemez reáforrasztásával megvastagítani és ellentállóbbá tenni, sőt ajánlatos egyáltalán az aranylemeznek a természetes fogakra hajló szabad szélét is ilyen módon erősíteni, mert ott is könnyen elszakad. A természetes fogak mögötti félholdalakú kivágásait a lemeznek ollóval nehéz megcsinálni; vagy lombfűrészt használunk, vagy erre a célra szolgáló külön szerszámot, melynek angol neve: plate-nipper (69. ábra). c) Részleges alsó aranylemez. Ennek stancolása legnehezebb, mert a mintákra vezetett kalapácsütések főleg függőleges irányban terjednek és hatnak, a részleges aranylemez pedig nem fekszik ezen irányban és ezért a meglehetős kemény, 16—18 karátos, 0‘5 mm. vastag arany nagyon nehezen alakul ki. Ilyen esetekben csináljuk legtöbbször a dupla lemezeket. Vagyis nem egy 0'5 mm. vastag lemezt stancolunk, hanem két 02 mm. vastagot és 20 karát finomságát. Ilyen két vékonyabb és puhább lemez jóval könnyebben kalapálható ki. A két lemez közül az egyik 0-5 mm.-rel szélesebb, mint a másik. A két lemezt az egymásfelé néző felületükön boraxoldattal bekenjük, virágdróttal összekötjük; a szélesebb
