Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
212 csináltatnia. A második esetben csak egy fogmüvet csináltat, de hosszú ideig kénytelen fogak nélkül meglenni. Meddig kell várni húzás után, amíg végleges fogművet lehet csinálni? A seb gyógyulási ideje függ: a) a beteg korától és egészségi állapotától: fiatal, egészséges egyéneknél a gyógyulás gyorsabban következik be; b) a fog betegségétől: minél súlyosabb volt ez, annál tovább tart a gyógyulás; leggyorsabban gyógyulnak a komplikáció nélküli pulpi- tisben szenvedett fogak utáni sebek, nehezebben a periodontitissei szövődött esetek, még nehezebben abscessus alveolaris után; c) az extrakció nehézségétől: egyszerű fogóműtét után gyorsabb a gyógyulás, mint reze- káló fogó vagy emelő alkalmazása után. Általában 4—6 hónap alatt következik be a lágyrészek és a fogmedernyúlvány teljes gyógyulása foghúzás után. A gyökerek kihúzása vagy meghagyása még más szempont szerint is megítélendő. Ugyanis a kihúzás után bekövetkezik a fogmedernyúlvány és az ezt befedő lágyrészek nagyfokú sorvadása, amely a fiatal arcnak is vén kifejezést ad. Igaz, hogy a fogak és a foghús pótlásával visszaadjuk az arckifejezés fiatalságát és üdeségét, csakhogy a foghúspótlás mindig feltűnő és elárulja magát, holott ha a gyökerek megmaradtak, az állcsont megtartja természetes kontúrjait és a pótlás is természetesebb kinézésű. Láthatjuk tehát, hogy a gyökerek meghagyásának, valamint kihúzásának is vannak előnyei és hátrányai. Az orvosi megítélés dolga az adott esetben a helyes utat követni. Mindenesetre az elülső fogak gyökereit iparkodjunk megtartani, a hátsóké könnyebben áldozhatok fel. Minden esetben azonban a meghagyandó gyökereket a megfelelő konzervatív kezelésben kell részesíteni és csupasz felületüket vékony arany gyökérfedővel ellátni. Ez a felfogás szolgáljon mindenkor zsinórmértékül. Sajnos, az élet és a gyakorlat ezt a helyes elvet is megdönti néha. Vagyis a páciens nem egyezik bele sem a gyökerek kihúzásába, sem azok konzervatív kezelésébe, hanem egyszerűen csak műfogakat kíván. Mi az orvos teendője ilyen esetben? Fenti szabályunk értelmében: a pácienst elutasítani. Csakhogy az orvosi működés is kénytelen néha kompromisszumot kötni a fennforgó körülményekkel. A páciens maga rendelkezik testével és ha nem egyezik bele valamely műtétbe, akkor az orvos azt nem hajthatja végre. Az orvos most a következő dilemma előtt áll: ha nem csinál mű- fogakat az ilyen páciensnek, akkor ezáltal árt az egészségének, mert nem ad neki rágószervet; ha csinál, akkor is árt, mert a műfog alatt álló Rothadó gyökerek ugyancsak károsak a szervezetre. A két eset között azonban az előbbi a károsabb, ezért ilyenkor a lelkiismeretes orvos kötelessége figyelmeztetni és felvilágosítani a pácienst az ártalmakról és azoknak következményeiről, és ha ekkor még mindig ragaszkodik kívánságához, csinálhat kivételesen és a körülmények kényszerítő hatalma alatt nem kezelt gyökerekre fogművet.
