Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)

Második fejezet: A hidpótlás fogalma

Kengyellel ellátott hidak az egyedül megengedhető, nem teljesen tiszta vagy átmeneti hidpótlásforma, melynek jogosultsága abban a körülményben rejlik, hogy a fogorvos, — ellentétben a hídépítő mérnökkel, ki pilléreit ott és oly hordképességgel építheti, ahogy ez céljának legjobban megfelel, — a hidpilléreket csakis ott és csak oly formában veheti, ahogy azokat a természet épen felkínálja. Ha azok száma, elosztása vagy hordképessége nem elegendő, a fogorvos kényszerítve van kengyellel segíteni, nehogy a hidpótlás indikációja elé oly korlátot állítson, melyet a kezelés érdekében emelnie nem szabad. Egyébként a kengyeleknek nem is az a feladatuk, hogy a prothézist kisegitőképen a lágyrészekre támasszák, hanem hogy a hidpilléreket a lehetőséghez képest tehermentesítsék. Felső hidaknál nem is szükséges, hogy felfeküdjenek1), az alsóknál egyáltalában tilos és ilyformán nincs is közük a „lemez“ elnevezéshez. Ha tehát a kengyeles hidak, mint „térbeli jegy“ a következő definícióból kis mértékben ki is válik, még sem volna igazolva, már rendszertani, theoretikus megfontolásból sem, hogy úgyszólván, csak rendszerszeretetből, ezt a pótlásfélét a rendszertanból kihagynánk. Jogos átmeneti forma az, kivétel, mely a szabályt megerősíti.

Tehát all. pont alatt bevezetett tér jegy-ben a „hidpótlás“ fogalmának harmadik és utolsó nemi jegyét birjuk és most már a hidpótlást következőképen definiálhatjuk:

Fogpótlás, mely természetes fogakra elhorgonyozva, azokra a rágónyomást átviszi és csak a természet által a koronák részére szánt teret foglal el})

Ezen definíció három, tiszta nemi jeggyel rendelkezik, tehát olyanokkal, melyek minden hidpótlásra kivétel nélkül illenek, fentartva egyedül egy átmeneti formát.

Habár nem is tartozik jelen dolgozatom keretébe, még sem szeretném elmulasztani annak a kimutatását, hogy a nemi jegy elvének alkalmazása mikép alakul ki az egyéb fogpótlási módszereknél és milyen definíciók adatnak általa.

Lemezes pótlás oly fogpótlás, mely az állkapocs lágyrészeire elhorgonyozva, azokra a rágónyomást átviszi és a természet által a koronák részére szánt téren túlmegy.

Tehát ugyanazon három nemi jegy: Horgonyzat, rágónyomás átvitele és tér meghatáiozza a „lemezes pótlás“ fogalmat.* 2 3)

Ha ezen jegyekhez egy újabb csatlakozik, pl. „és fogakra elhorgonyozva“ (a lágyrészek mellett) már egy fajfogalom keletkezik: a kapcsos-lemezes pótlás fogalma, ha a fogakra való rögzítés csak kapcsok segítségével történik, vagy a csapos-lemezes pótlás fogalma, ha a horgonyzatot oly csapok eszközük, melyek a lemezből kiindulva a gyökércsatornákba hatolnak. Azonkívül még további fajjegyek is csatlaJ) Tulajdonképen csak a tisztántartás szempontjából.

2) A hídnak ezt a teret teljesen kitölteni nem kell — egyes hidfajok nem is teszik — de ezen túl érnie nem szabad.

3) A lemezes pótlások legtöbb definíciója abban a hibában szenved, hogy oly lemezről szólnak, mely a szájpadra felfekszik. Ily fogalmazás mellett a definíció csakis felső lemezes pótlásokra illik, mert az alsó állkapocsnak szájpada nincs és csak a medernyújtvány orális fala az, mely a lemezt felveszi.

23