Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes
IV. Fejezet. 1866-1868. A régi klinika. Orvosi fakultás. Berlini tanulmányi tartózkodás. Balassa-Társaság. Reformtervek. Közegészségi Tanács. Balassa halála
50 s ezen befolyás nem utolsó tekintetben fejlesztette ki azon nemes diplomatikus tehetségét, amellyel később — élete végéig — barátokat szerezni, azokat megtartani, s elleneit meg és legyőzni tudta. A párisi Lariboisiére-kórház orvosa, Le Gendre mondotta : «Le vrai medecin doit tenir á la fois du savant, de Fartiste, du diplomate et du prétre.» Korányiban mind a négy együtt volt. Hogy akadtak egyesek, különösen a régi gondolkodásúak közül, akik nem szívesen látták a fiatal tehetség előretörését, az örök emberi. A Balassa- ellenesek orgánuma az 1861-ben megindult Gyógyászat, amelynek akkori szerkesztője, Poór Imre sokszor a személyeskedésig menő harcot folytat ellene, Korányi azonban nem zavartatva magáthaladt céltudatos útján. 1867. áprilisában részt vesz a weimari kolera értekezleten, amelyen Griesinger elnököl. Wunderlich mutatja be Pettenkofernek, akinek talajvíz elmélete ellen az orosz Ilisch élénk küzdelmet indít, s beszámolójában (0. H. 1867. 19., 20., 21., 23., 24. sz.) szinte orvostörténelmi nevezetességű, amikor — a bakteriológia előtti időben — Klebs és Thoménak állítólagos kolera kórokozójáról tesz említést : «Valóban nem is lehet egy a kedélyt és észt egyaránt lebilincselőbb gondolat, mint az, hogy a Thomé által bemutatni ígért készítmények azon pár hajszálvékony csillámlemez közé foglalt, 8—900-szoros nagyításnál pontszerű kicsinységben előtűnő «képlet» legyen azon fogva tartott irtózatos óriás, mely keletindiai telepéből megindulva, rémületet, romlást és gyászt terjeszt el egész világrészeken. S lehet-e magaszto- sabb önérzetet képzelni, mint melyet nyújtana mindnyájunknak azon tudat, hogy a természettanba olva- dott orvosi tudománynak sikerült egy parányban felismerni azon hatányt, melynek óriási hatása kigúnyolni látszott minden az ismert természeti törvényekre támaszkodó okoskodást.»
