Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes
Bevezetés
BEVEZETÉS. A külső társadalmi és politikai viszonyoknak a tehetség kifejlődésére gyakorolt hatását mi sem érzé- kíti jobban, mint a «nagy idők, nagy emberek» mondása. Az őstehetség helyzeti energiájából csak megfelelő körülmények mellett válhatik eleven erő, éppen úgy, mint a méhek királynője abból a látszólag a többitől nem különböző sejtből lesz, amelynek megadatik, hogy másképpen tápláltassék és befolyásoltas- sék, mint a többi indifferens sejtek. A XIX. század a nagy átalakulások százada. A napóleoni idők utáni évtizedek, az emberi gondolkodás, a társadalmi fejlődés lehetőségei előtt egy új világot nyitottak. Az emberi elme felfogása a kosmos- ról a középkor megkötöttségéből származó bilincseit levetve, teljesen új világnézetet teremtett meg. A XVIII. század meg nem alapozott materializmusát, az akaratnak Schopenhauer szerinti antidemokratikus megkötöttségét, Kantnak határokhoz kötött tudását, Fichte spekulatív és Schelling természetfilozófiáját felváltja a tudományos értelmi materializmus, amely Darvin fellépésekor a fejlődés elméletével lépett szervi összeköttetésbe és megnyitotta a modern természet- tudományos felfogás beláthatatlan határait. Az elmélet, a véletlen vagy a reálisan meg nem állapítható adatok helyébe a megfigyelés, az észlelet, a kísérlet, egyszóval a pozitív tudás lépett.
