Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
Az éghajlat - A havasi (hegyi) klíma - A különböző éghajlatok gyógytani használata
74 momentumai inkább negativ mint positiv természetűek: a családi és otthoni kellemetlenségek elmaradása folytán beálló nagyobb testi és szellemi nyugalom és derültség. De erre nem szükséges, hogy Olaszországban vagy Svájczban legyünk. Sőt a betegek nagy számánál épen a nyugalom és csendesség hamarább következik, ha nem jutnak oly igen nagyszerű, nekik szokatlan és sokkal kínálkozó idegen vidékekre; nem is válnak oly könnyen ingadozókká, ha tudják, hogy bármikor néhány óra alatt ismét otthon lehetnek és maguknak rokon vagy ismerős ápoló egyént hozathatnak. Ez utóbbi momentumot tekintve, és számba véve, hogy hosszas utazás a még meglevő testi erőnek gyakran utolsó maradékát is felemészti, és hogy a sóvárgott távoli gyógyhelyre már haldoklóval érkezhetünk, különösen igen súlyos betegnek a messze való utazást egyenesen meg kellene tiltani. 4. Az eddigi fejtegetések nyomán rendkívül nyomós okoknak kell lenni azoknak, melyek az orvost veá bírják, hogy beteget messze földre küldje, vagy hogy (makacs, önfejű betegeknél) azoknak messze földre való utazásukba beleegyezzen. De melyek e nyomós okok? Én csak a következőket tudom és ismerem el azoknak: először a próba által nyert meggyőződés, hogy a betegség, noha az előbb fölsorolt rendszabályok mind alkalmaztattak, az ottani éghajlatban nem javul, hanem szemlátomást nő. Másodszor : a betegnek beteges vágya, melyet észszerű okokkal legyőzni nem lehet, messze, távoli vidékekre, mert váltig úgy van meggyőződve, hogy otthon meg kell halnia, s csak déli vidékeken, vagy a havasokon vagy a tenger mellett nyerheti ismét vissza egészségét. Ha meg van e két momentum, s ha van a betegnek elég módja arra, hogy a messze földön a legnagyobb kényelemmel, ha kell évekig élhet, a leggondosabb ápolásban részesülhet, főkép legkedvesebb hozzátartozóinak kíséretében (egyedül, vagy alkalmas kíséret nélkül egy beteget sem szabad útra küldeni, az átázással járó sok apró elkerülhetlen boszankodás és fáradozás miatt), akkor, nézetem szerint, az orvos nem csak jogosítva Van arra, hanem köteles még olyan betegeket is elküldeni, kiknek gyógyulása meggyőződése szerint még a távoli vidéken sem lehetséges. 5. Azokat a betegeket, kik jó hírnevű klimatikus gyógyhelyet látogatnak, óva inteni kell egy sajnos, még általánosan uralkodó téves fölfogástól a gyógyhely hatását illetőleg, mert az gyakran végzetessé válhat. A mikép a hívők lelkűk üdvösségét és földi kívánságaik teljesülését attól várják, hogy egy híres búcsújáró helyen rövid ideig tartózkodnak s néhány imádságot lemorzsolnak, azonképen nem
