Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
Az éghajlat - A havasi (hegyi) klíma
61 tényezőket is segítségül veszik ugyan a gyógyulási folyamatok magyarázásánál, de ezeket nem tolják annyira előtérbe; ezek: 3. a levegő és talaj nagyobb szárazsága; 4. a testet erősebben melegítő hatása a napnak, noha 5. a levegő hőmérséke alacsonyabban marad és a lapály hőmérsékéhez nézve mindenesetre hűvösebb; 6. a némely havasos helyen erős és 7. némely havasos helyen, nevezetesen télen, gyenge levegőmozgás. A magas fekvésnek nem képezi ugyan kizáró tulajdonságát, de részes az összes hatásban: a 8. fenséges szép természet, a végtelen kilátás helyi csend mellett és ennek befolyása a kedélyre; 9. ott a hol fenyves erdők vannak, ezeknek bősége levegőt tisztító illő olajokban; 10. a kényszer a hegymászásra, minthogy egyenes sétahelyek nincsenek ez által pedig erősödik az összes izomzat, valamint a légző izmok s a mellkas mély légzésekre ösztönöztetik. Az élettani hatása e sok egyes tényezőnek, melyekből a havasi éghajlat áll, még jóformán ismeretlen. A mit írtak, annak csak kisebb része származik pontos megfigyelésből, legnagyobb része csak egyéni, egyes ellenmondó észleletek és elméleti következtetések eredménye. A meglevő anyagnak itt következő, bár kritikai rostával tett egybegyűjtése nem is lép fel tehát azon igényekkel, mintha a tényleges viszonyokhoz közel járna; sőt ellenkezőleg, nagyon valószínű, hogy a beható tudományos vizsgálat a most uralkodó nézeteket még sok tekintetben módosítani fogja. Mindenesetre tény az, hogy oly magasságban, milyenben a legtöbb havasi gyógyhely fekszik, tehát 500—1500 méter közt, sem egészséges, sem beteg egyének nem éreznek 1—2 nap alatt valami nagy változást jóérzésükben, működéseikben stb. még akkor sem, ha az átmenet a völgyből a havasra gyorsan történik. A mi már most a magasabb helyeken levő alacsony légnyomás különös hatásait illeti, az erről szóló adatok nem a havasi gyógyhelyeken tett észleletekből származnak, hanem egyszerűen átszámították azon adatokat, melyeket Jourdanet, Bert, Waldenburg a pneumatikus kamara ritkított levegőjében, vagy pedig léghajósok és hegymászók rendkívüli magasságokban (egész 8000 méterig) észleltek, így aztán azt tapasztaljuk, hogy a havasi gyógyhelyekre nézve szóról- szóra olyan hatásokat írnak^ milyeneket magas hegyek vagy a pneumatikus kamarák ritka levegőjében való tartózkodásnál észleltek. — Magas hegyek megmászásánál az avval járó izomműködés következtében 3000 méter magasságban, léghajósoknál még csak 4000 méter magasságban az úgynevezett hegyi betegség lép fel, u. i. szédülés érzése, levertség, nehéz légzés, szívdobogás, vérzés különféle nyákhár
