Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
Az éghajlat - A havasi (hegyi) klíma
62 tyákból, émelygés, hányás, sőt ájulás is. Pneumatikus kamarákban való tartózkodásnál, midőn a nyomás azokban V2 légköri nyomásra csökkent, élenyhiány mutatkozik a vérben, mert a ritkított levegőben az éleny nagyon megfogyott, ennek folytán a légzési központ izgatása miatt a légzés gyors és mély lesz, a légnyomás csökkenése következtében a vér a bőr és tüdők felé áramlik, a szív munkaképessége fokozódik és egyúttal könnyebb lesz, az érverés száma szaporodik, az ütő ér feszülése nő és a vérforgás gyorsabb lesz (Waldenburg) (1. 85. l.j. Egyéb tünetek, melyeket észlelünk, részben ugyanazok, mint a hegymászók betegségénél: elbágyadás, fejfájás, álmosság, melegség és égés az arczban és szemekben, az arcz és ajkak elkékülése, súlyos, nehéz légzés. Önként érthető, hogy az ilyen tények átruházását csekélyebb magasságú helyekre nézve nem szabad szó nélkül elutasítani; csakhogy a csekélyebb magasságú fekvésnél, a milyennel az összes havasi gyógyhelyek bírnak, természetesen megfelelő gyöngébb élettani hatásokat kell számításba venni. Azonban a dolognak különböző oldalról való megfontolása, valamint többrendbeli közvetlen észlelet, melyeket épen havasi gyógyhelyeken tettek, vagy nem engedik még meg az ilyen átszámítást, vagy épen ellenmondanak annak; azonkívül is egyikét- másikát a felsorolt élettani hatásoknak ép annyi jogosultsággal lehet más momentumokból is származtatni, nemcsak a levegő ritkulásából, úgy, hogy e kérdést egyelőre még nyíltnak kell tekintenünk. A következőkben megkísértjük az egyes ellenmondó momentumokat bemutatni, lehetőleg előítélet nélkül. A hegymászók és léghajósok mind, kivétel nélkül, azt állítják, hogy a hegyi betegség tünetei hosszabb ott-tartózkodás után nem fokozódnak, hanem jelentékenyen csökkennek; pneumatikus kamarákban ugyanazt találjuk, hogy annak ismételt meglátogatásánál a kellemetlen alanyi érzések mindinkább-inkább kevesbednek, vagy egészen meg is szűnnek. Megszokjuk tehát a légnyomás csökkenésének még e szélső fokait is; mennél gyorsabban kell' annak megtör - történni, ha a szükség egyáltalában fenforog, a havasi gyógyhelyek magasságában ? Evekig való tartózkodásnál 2800 méter vagy azon túl levő magasságú helyeken, a hogy először Jourdanet állította, s később Lortet és Reissacher is úgy találták, szegényvérű külszín, gyengébb ellenállás betegségekkel szemben, légrekedés és izomgyengeség lép fel, mert a piros vérsejtek hiányosan telnek meg élenynyel (Jourdanet- féle~]Anoxyhámie). És mégis[ azjészlelők mind, még azok is, kik a ha
