Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
A hideg és meleg - Hideg és meleg víz. Hideg levegő - Vízgyógymód - I. A víz élettani hatásai az egész testre, midőn azt a bőrre alkalmazzuk
110 elhalását siettesse. 50 C. fokon túl már nem lehet fokozódást az inger- fogékonyságban kimutatni, és 60 C. foknál az ideg azonnal elhal. Bizonyos magas, de 50 C. fokot meg nem haladó hőfokok az ingerfogékonyságot és működésképességet teljesen megszüntethetik, a nélkül, hogy az ideget megölnék; lehűtés az ingerfogékonyságot ismét kelyreállíthatja (Rosenthal és Afanasieff). Grützner szerint 40 C. fokot meghaladó hőmérsékek sem hideg-, sem melegvérű állatoknál nem izgatják a mozgó idegeket, míg az érző idegek igen heves visszahajlásokat indítanak. Szerinte a secretorius és edénytágító idegek sem mutatnak izgatottságot a fentebbi hőmér- sékekre, kivéve a bőr e fajta idegeit. Grützner azt hiszi, hogy mindamellett el kell fogadnunk, hogy a mozgató idegek is izgatottságba jönnek, csak hogy ez nem mutatkozik a végső készülékeken, és az észlelő csak azért nem képes azt észrevenni. Melegvérűeken (házinyúlakon, embereken) tett kísérleteknél, ha az érző vagy mozgató idegek megfagyasztattak vagy ha azok legalább is erős hidegnek (0 C°) voltak kitéve, először heves izgatottság mutatkozott, s aztán pedig megszűnt a vezető képesség, mely azonban a fölengedés után gyorsan ismét helyreállt (Richardson, Weber E. H.). A legalacsonyabb hőmérsékek nem okozzák már az ismert hidegségérzést, hanem inkább az égés érzését. Hermann azt tartja, hogy a föntebbi kísérletek biztosan megállapították a hőmérsékek befolyását az ingerfogékonyságra, hogy azonban a hőmérsékek (melyek egyúttal nem okoznak halált) által okozott izgatottság még nem áll minden kétségen felül. Valentin p. o. azt találta, hogy ha mozgató ideget 30 C. fokú vízbe mártott, rángás mutatkozik, a nélkül, hogy az ideg utána elhalna, míg Eckhart ezt tagadja s azt állítja, hogy rángások csak 65 C. fokon túl és 4—-6 C. fokon alól, tehát idegölő hőmérsékeknél lépnek fel. Lehetséges, hogy ezek a rángásokban nyilvánuló 'izgatottságok részben csak az ingerfogékonyság emelkedéséből erednek, mely egyéb- kint lappangó ingereket érvényre emel, vagy pedig különös ingerek alakulásából, mint vízveszteség stb. Ha vannak izgató hőmérsékek, akkor ezek azért hatnak, mert vannak, illetőleg hatnak az idegben létrehozott folyamatok által, de nem hatnak levésük vagy elmúlásuk, azaz ingadozásaik által (Hermann). Csodálatos, hogy a hideg és meleg csak akkor okoz hőmérsék- beli érzést, ha a körszélre hat, de nem midőn az idegtörzsre hat (Weber E. H.).
