Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
A hideg és meleg - Hideg és meleg víz. Hideg levegő - Vízgyógymód - I. A víz élettani hatásai az egész testre, midőn azt a bőrre alkalmazzuk
ÍOG Középfokú, a test hőmérsékéhez közel álló langyos fürdők csakhamar leszállítják a bőr érzékenységét (talán az által, hogy a vízpárolgás akadályozása miatt az idegvégek vizet vesznek magukba, Hevmann). Ennek következtében elmúlnak aztán mindazok a kellemetlen bőrérzések és ingerek, mezeknek kiinduló pontja a bőr, p. o. a viszketés, s ezáltal az összes központi idegrendszerben is, melyet az általános kellemetlen bőringerek igen nyugtalanítottak, kellemes hangulat kel; jól eső, sőt felfrissítő érzés támad, sajátságos, kéjesen folydogáló érzés a fejben, és erre aztán álmosság. Ha a fürdés tovább tart, enyhülhetnek, sőt megszűnhetnek a mélyebb szervektől származó fájdalmak is, u. m. oldalszurások, kólika-fájdalmak, vajúdási fájdalmak, talán azért, mert a bőr lassankint nagyon megtelik vérrel s ennek folytán a belső szervek vértelenekke lesznek, s az összes működések és állapotok intensitása alábbszáll. — A meleg fürdő után, még ha ágyba fekszünk is, a végtagokon lassankint hidegség érzése vehető észre, miközben az egész test bőre hűvösebb marad, mint rendesen, s ez az állapot eltarthat I V2—2 óráig. Ha a hidegség érzése nem igen nagy fokú, akkor álomba merülhetünk, mely után a bőr ismét melegebb. Evés gyorsabban állítja helyre a rendes állapotot. Hosszú ideig folytatott naponkinti melegben fürdés után azt veszszük észre, hogy az idegrendszer fölizgatásra hajlandó, s a kedély szokatlanul ingerlékeny (Liebig G.). A Hebra által használt úgynevezett permanens f ürdőkről tudjuk már most, hogy az egy teljes hónapig megszakítás nélküli fürdés, langyos és a kéjelmes érzésnek megfelelő fürdőben, semmi kóros tüneteket nem okoz, sőt hogy idővel a betegek mindig kisebb s végre csak 30 C. fokú vizet kérnek. Ha sokáig maradunk nagyon meleg fürdőben, s ha ennek folytán megakad a test hőmérsékének meleg kiadása, akkor 43—45 C. foknál előbb görcsök lépnek fel, s aztán a légzés szapora lesz, a körszéli edények kitágulnak, az érverés olvashatlan'ná válik s végre a szív megbénul. Az olyan állatok, melyeknek hőmerséküket nagy forróság tartós behatása által magas fokon tartották, s melyeket aztán hidegebb helyiségben lehűtenek, megbetegednek; liőmérsékük a rendes átlagon alól sülyed; az állatok elfáradnak, elbágyadnak, elrestülnek, elvesztik étvágyukat és igen megsoványodnak (Bosenthal). Azon közvetlen befolyásról, melyet hosszasan tartó thermikus behatások egyes szervekre gyakorolnak, ismereteink, melyek többnyire
