Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
A hideg és meleg - Hideg és meleg víz. Hideg levegő - Vízgyógymód - I. A víz élettani hatásai az egész testre, midőn azt a bőrre alkalmazzuk
107 (t. i. a belső szervekre nézve) inkább elméleti, mint gyakorlati érdekkel birnak, miután a vízgyógytani eljárásokkal a test belső részeinek hőfoka soha sem változik meg oly nagy mértékben, mint midőn élettani kiserieteknél a hőfokot közvetlenül engedjük hatni az elkülönített szervekre, ismereteink mondom, a következők : Ha a hideg kis terjedelmű bőrrészekre hosszú ideig hat, akkor a (99. oldalon leirt) bőrhalványság lassankint mindinkább fokozódó pirosságnak ád helyet, mert az első hideg inger következtében össze húzódott edények kitágulnak. A vér és nyirk ismét nagyobb mennyiségben és gyorsabban áramlik oda, s ez által sajátságos érzés támad, melyet máskülönben csak meleg behatásnál érzünk; csak a hideg legszélsőbb fokainak behatásánál érzünk kezdetben is már égést. Ha a hideg behatása még tovább tart, akkor a bőr végre sötét piros, kekes piros lesz, mert, a ho<jy átlátszó testrészeken észlelhetjük, a vér a nagyon kitágult hajszáledényekben megtorlódik, mig az ütő- és visszerek még nincsenek kitágulva. Ha végre az oda- és elvezető edények is kitágulnak, mégis csak minimális a vérforgás, mert az edényzsong elveszett, és a vér csak nehezen, később pedig már sehogy sem képes a fagyott részekben előrehaladni. A laza sejtszövetben, p. o. a fülekben a hidegség növekedésével mindinkább megszaporodnak a vándorsejtek; a vér maga is meghidegül, a torlódás miatt nagyon visszeressé válik (innen jő kékes piros színe) és az anyagcsere folyamatai végre annyna megállanak, hogy a végső fokokban üszkös elhalás áll be. Természetes, hogy az ily módon megfagyott részekben csakhamar megszűnik a tapintás- és minden fájdalom-érzés (a hideg érzéstelenítő hatásait már ősidők óta ismerik); sőt ha a hideget hosszabb ideig engedjük egy idegtörzsre hatni, érzés- telenné tehetünk egy egész elágazási területet (p. o. a gégét azáltal, hogy a n. laryngens superior törzsére aethert poriasztunk). A meleg behatásánál edény-kitágulás és elernyedés következ- ■ tében azonnal több vér megy a megmelegített részekbe; ezek pirosabbak és forróbbak lesznek, s ez az állapot a fürdés után gyakran még órákig is eltart. Hosszabb ideig tartó meleg fürdők után gyakran csalán-küteg kitörését észlelték, mely tetőfokát nem a fürdőben érte el, hanem csak azután; az egyes csalán-csomók össze is folyhatnak, és az illető testrészen egyetlen nagyobb dagadást idézhetnek elő; ezzel egyúttal rövid ideig tartó ájulás is lépne fel (Liebig G.). Ha nedves meleget hetekig alkalmazunk az egész testre vagy
