Rosensteini Rosen Miklós: A' gyermekek' nyavalyáiknak meg-esmérésekről, és orvoslásokról (Pest, 1794)

I. A' Dajkákról

Ä Dajkákról,

21

nyelveket fel-fordították, és a’ torkok felé húzták. Eféle példákat a’ Frantziai Tudó- fok’ munkáiban 1742. efzt. hoz-elő Petit.

A’ gyermeknek eleimén tsak gyenge az o balldfa. Azért nem kell laffan befzélni a* fzobában; hanem laffan-laffan zörgéshez kell azt fzoktatni. Szinte így a’ Dajka , a’ gyermek’ fz áj db an, kivált az ínyén, gyakran az újjával ide s tova el-mennyen. Igen fog ez hafználni a’ gyermeknek a fogainak ki-jövetelekor.

Ha egyenefen tartja a’ gyermeket, mindenkor a’ fejének támaszának kell lenni. Nem kevésbe fellyebb feküdjön mindenkor a’ fejével , mint egyéb tettével, mert az külöm- ben<gutta-ütésre léfz hajlandó. Azt fém jól iselekeízik, ha azt mindenkor vagy fokáig egy óldalán hadják feküdni, hanem mihent álmában valamelly hangot ád magából, vagy fel-ébred, azonnal ellenkezö-képpen kell fektetni.

Méltán lehetne azt kívánni, hogy azt a’ rofz fzokáft a gyermek-ringatdfi teljességgel abban hagynák. Az által a’ fejek igen romol, és mint egy meg-réfzegednek. A’ téj-is a miatt könnyen öfzve-mégyen a’ gyomorban. Az álom-is azért nem fokát ér , mclly a ringatáffal fzereztetik. Tsak a’ kiáltásnak az oka háríttafsék-el, mindjárt tsen- defen fognak nyugodni. A* mi parafztaink közönségefen függÓ-böltsovel élnek, melly- nek mozgáfa gyengébb, v. Swuten (Com- B 3 ment.