Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
III. A kisérletnek alávetett Piper-levelek physiologiai anatomiája
84 RICHTER ALADÁR: s kapaszkodó szár különböző magasságában gyakoriak az olyanok, a melyek színét a mozaikszerű, különben teljesen szabálytalan körvonalú »ezüstös foltok« kisebb-nagyobb tömege tarkázza,1) mely körülmény Hassack figyelmét sem kerülte ki (30. 245). A levelek e tarkasága a levelek fentebb jeleztem alaki tulajdonságaitól független; a pajzsszerü, vagy szivesen to- jásdad levél ezüstösen tarkázott, avagy tisztán zöld lehet. A levelek e tarkasága azonban alkattani vonatkozású, a mennyiben bizonyos szövettani differentiálódással jár együtt, mely a régebbi szerzők közül — példa rá a Peperomia argyreia— Pfitzer figyelmét sem kerülte ki (14. 30). Egynémely Peperomián (Pe. velutina Lindl., Pe. ariaefolia var. argyraea, Pe. Verschaffeltii Lem.) és Begoniaceán mutatkozó ezüstös foltok magyarázatával Hassack foglalkozott, pontos rajzokat nyújtván a Pe. ariaefolia v. argyraea ama levegővel telt »lacunáiról«, a melyek e jellemző foltok előidézői s a melyek a víztartószövet és a palissade között keletkeznek (30. 244; I. tábla, 8. rajz). Hasonló jelenség a Pe. verticillata-n is tapasztalható (V. tábla, 36. rajz, il). A Pi. ornatum szóban levő »ezüstös foltjai« azonban mélyebbre ható elváltozást idéznek elő a levélnek csupán csak a hypodermára szorítkozó víztartó-rétegében, mert a sokszor négyzetalakúan tágnyílású bőrsejtek a levél színén ép ez ezüstös foltok helyein lesz, gyakran minden átmenet nélkül »hypodermássá« (XII. tábla, 92. rajz, Aj), —avagy egykét, vizet raktározó s nagyobb hydpodermalis sejtre következnek ama hydpodermalis sejtek, a melyek — ugyancsak sejtközi üregeikbe teknősen beszoruló levegő következtében — idézik elő az ezüstös csillogást és a melyek rendszerint kisebbek. Végül megeshetik, hogy ezek csoportjai kombinálódnak oly tágnyílású bőralatti sejtekkel, a melyek sejtközi hézagai nemcsak a palissade felől, hanem az epider9 Erre czéloz Brown N. E. (id. h.) következő jellemzése : »a fiatal levelek felső felülete ragyogó zöld s mindig kicsiny, szabálytalan vörösesfehér foltokkal és pettyekkel sűrűn behintett; a kifejlődött levelek tarkább színűek, sötétebb zöldek, fehéres foltokkal, alsó lapjuk zöld, szeplőtlen«. 302
