Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
III. A kisérletnek alávetett Piper-levelek physiologiai anatomiája
A VIZTARTÓSZÖVET. 85 misnek velük határos vonalában is levegőt tartalmaznak (XII. tábla, 91. rajz, x—x, il2). Mutatkozzanak bár ezek a levegővel telt intercellularisokkal jellegzetes bőralatti sejtcsoportok akár magukban, a mi gyakoribb (XII. tábla, 91. rajz, x—x, illet. 92. rajz, hx), akár jóval nagyobb bőralatti sejtekkel társulva (XII. tábla, 91. rajz, Aj), ez bizonyos mértékben mindig a palissade rovására történik, a hol az egyébként oszloposán megnyúlt sejtek, sokszor hirtelen megrövidülnek s alakilag inkább töbörszerűekké válnak (XII. tábla, 92. rajz, as és 91. rajz, as). Ily helyeken az ezüstösen bágyadt fényű bőralatti sejtcsoportok változó hosszúságú és szélességű »szigetekként« kapcsolódnak a tágnyílású hypodermalis sejtekhez, avagy szakadnak meg hirtelen a palissadehoz ütközően, a hol is a víztartószövet egyetlen rétegeként csupán az epidermis szerepel (XII. tábla, 92. rajz, \—as) ; az ezüstös foltok e helyt éles, egyébként elmosódott körvonalúak. A Pi. ornatum levelei igen érzékenyek a levegő pára- tartalma iránt. A leideni laboratórium levegője pl. a Rapenburg és a botanikus kertben poshadó vizek hatása következtében nem igen volt continentalis szárazságú, mindamellett az egyébként erőteljesen fejlett példány leveleit már 1—2 nap múlva erősen hullatta. 303
