Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
III. A kisérletnek alávetett Piper-levelek physiologiai anatomiája
74 RICHTER ALADÁR : sok is gyérebbek. A szivacsparenchyma meristemájában ■elszórtan vannak anthocyantól pirosló sejtek (id. rajz, at). Teljesen kifejlődött, 8‘5 cm hosszú és 8 cm széles levelének typikusan bifacialis szerkezete alig tüntet fel tüzetesebb jellemzést igénylő szöveti kiválást (X. tábla, 78. rajz). A bőralatti sejtek érintő irányú tágulásával a hypo- derma, mely a levél mindkét oldala felől mindvégig egyetlen rétegű, meglehetősen élénken differentiálódik a hozzá képest jóval apróbbsejtű epidermisszel szemben ; e rétegek határvonala mentén ugyanis az epidermishez ütköző bőralatti sejtek szögletei némi (s immersióval észlelhető) collenchy- más sejtfalvastagodást tüntetnek fel (X. tábla, 78. rajz, £—h). A Pi. Betle-éhez fogható színbeli víztartószövet hiányát a Pi. Cnbeba csupán hypodermás epidermise vastag cuticu- lajának sajátos szerkezetével pótolja. Ez ugyanis, immersiós lencsével vizsgálva, a keresztmetszetben hullámos, vagy inkább szemecskézett felületű, úgy a keresztmetszetben (X. tábla, 79. rajz), valamint a felületi képen is látható likacsos szerkezettel, melynek a víz megtartásában bizonyára van valamelyes szerepe. Vízbőség esetén e likacsokból viszonylagosan könnyen eltávolódhatik a víz fölöslege, vízszükség beálltakor pedig e cuticularis likacsok nyilván eltűnnek, bogy azután annál inkább érvényre jusson a vastag cuti- cula vízállósága. Szintén csak immersiós lencsével észlelhetők a palissade oszlopos sejtjeiben levő, fölötte apró tűkristály- bák, hol az apró chloroplastok fali fekvésűek, némi szaporulattal a sejtek alapján (X. tábla, 78. rajz, as—rh). A váladéktartók a bőrsejtekben ritkábbak s inkább a bypodermában és a szivacsparenchymában akadunk reájuk. Utóbbinak a víz raktározásában — miként azt a Pi. rugósam tárgyalásakor kifejtettem — nincs különösebb szerepe. A levélszín bőrének sokszögű sejtjei a felületen egyenes- és vastagfalúak s közöttük nem igen csillognak elő puncta pellucidák. A fonákoldali bőrsejtek között, a melyekben a rhomboedrikus kristályok gyakoriak, számos légzőnyílás van, három, de többnyire négy melléksejttel és a fajra nyilván jellemzően oly hosszú, sokszor húsz-sejtű 292
