Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)

II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája

54

RICHTER ALADÁR ;

Berthold adatainak helyességét Haberlandt igazolja (26. 476), ámbár nyomban Müller Rudolf homlokegyenest ellenkező véleményét is közli, ép ama vizsgálatok alapján, melyeket Müller, Haberlandt gráczi növénytani intézetében hajtott végre (26. 477).

Solereder hangsúlyozza, hogy egynémely Magnoliacea, Canellacea, Aristolochiacea, Piperacea és Laurinea gyantás, avagy olaj váladékkal telt sejtjei kétségtelenül közel állnak egynémely Begoniacea »párosával jelentkező« cysto- sphaeráihoz (38. 339), a mennyiben a cystosphaerát tömlőbe zárt váladék alkotja (38. 356).

E tüzetes, ámbár fogyatékos rajzokkal támogatott fejtegetése Fellerer x) nevéhez fűződik, a kinek a párosával megjelenő cystosphaerákat illető s igen figyelemreméltó megfigyeléseinek jelentőségére Hallier Hans 2) barátom hívta fel figyelmemet. Meglepetéssel állapíthattam meg, hogy a Solereder fentebb jelezte kapcsolat jelentős megerősítést nyer abban, hogy a Begoniaceáknak FELLERER-féle s párosával megjelenő cystosphaeráihoz (42. I. tábla, 1—2. rajz) hasonló »párgömböket« a Pe. metallica-ba.n sikerült kimutatnom s hozzá még a subepidermalis réteg szemecskés, egyébként színtelen tartalmú sejtjeiben (VIII. tábla, 59. rajz, pr). Azt azonban, hogy e gömbök nyelecskéi (?) találkoznak-e a két váladéktartó-sejtet elválasztó, különben egyenes fal egyazon pontjában, valamint, hogy ebben az esetben is beszélhetünk-e párgömbök »nyeléről«, úgy, miként azt az egyenként, néha egyazon olaj tartó-sejtben egymás mellett párosával is megjelenő olajcseppekről kétségtelenül megállapíthattam (VIII. tábla, 58. rajz, pr) és miként ezt Fellerer is világosan feltüntette a Begonia laetevirens levélnyelének kettős cystosphaeráiról való (és a Pe. metal- lica-t igen közelről érintő) rajzán (42. I. tábla, 3. rajz), —

a) Münchenben 42. sz. értekezésének kidolgozása alkalmával buvártársam volt.

2) A ki 1891—2-ben Radlkofer prof. müncheni laboratóriumának szintén tagja volt.

272