Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)

II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája

A VIZTARTÓSZÖVET.

31

irányban nyúlik meg és ekként mintegy helyreáll a feltűnően megvastagodó víztartószövet sejtjeinek »radiális sorokba« való rendezettsége.

Utóbb nem is a víztartószövet sejtjeinek számbeli gyarapodása, hanem inkább a sejtek sugárirányú megnyúlása idézi elő a Pe. magnóliáé folia víztartószövetének tetemes vastagságát, a Peperomiák között valószínűleg a legvastagabb cuticulával (IV. tábla, 28. rajz c).

A teljesen kifejlődött víztartószövet collenchymás- jellege csupán a bőralatti réteg mindvégig meglehetősen egyenlő átmérőjű sejtjeire szorítkozik (IV. tábla, 28. rajz, A)_ Ezt a jelenséget úgy magyarázom, hogy az eleinte kivétel nélkül s többé-kevésbbé egyenlő átmérőjű víztartósejtek szögleteinek megvastagodásai az utóbb radiálisán megnyúló sejtek falazati anyagául szolgálnak, — azaz a sejtfalak mintegy belőlük húzódnak ki. Tudvalevő, hogy a collenchyma különben sem akadálya a szövetek további fejlődésének, illetve dilatatiójának.

A teljesen kifejlődött levél áthasonító rétege két oly sejtsorból alakul ki, melyek egyike, a sejtek alaki sajátosságainál fogva, voltaképen már a szivacsparenchymához is tartozik, jóllehet chloroplastokban való dús tartalma feltűnő (IV. tábla, 29. rajz, as—spx). A palissade-réteg maga egysejtsorú, melynek rövid s többé-kevésbbé kúposán hen- gerded sejtjei töbörében halmozódnak fel ugyancsak töbör- szerűen az apró szemcséjű chloroplastok, hogy azután a föléjük eső üregbeli részt szinte uralkodóan foglalják le a buzogányfejű kristály csoportok. Ezek száma általában nagy,, egy palissade-sejtben azonban rendszerint csak egy van,, néha a sejtnek egyetlen, alakot öltött tartalmi alkatrésze gyanánt (IV. tábla, 29. rajz, k). Hasonló képletek előfordulása, ugyanazokban a sejtekben, néha többesszámban (VE tábla, 41. rajz, as), gyakori jelenség a Peperomiák fajaiban (VI. tábla, 42. rajz VII. tábla 48. rajz ; VIII. tábla, 56, 60. rajz. — 34. I. tábla, 1, 2, 4, 5, 6, 7, 9. rajz. — 35. E tábla, 9, 20, 21. rajz; II. tábla, 2, 3, 9, 13, 23, 24, 28. rajz, stb). E palissade-sor pl. jódpróba alkalmazásával élénken elkülönül a vele közvetetlenül érintkező parenchymás.

249