Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája
32 RICHTER ALADÁR : sejtsortól, melynek gömbölyded sejtjei az azokat követő szivacsparenchyma sejtjeihez képest jóval kisebbek s, mint afféle gyüjtősejtek, szorosan odasimulnak a palissade-sejtekhez, tőlük ve vén át az áthasonítás termékeit, melyek keményítő szemecskéi ezeket a sejteket szinültig megtöltik (IV. tábla, 29. rajz, ax). Ez a Peperomiák között gyakori jelenség. A mesophyllum a víztartószövet vaskosságához mérten teljesen háttérbe szorul, — másként : a mesophyllumnak a levél egyéb szöveti alkotóinak összességéhez képest nagyon keskeny rétege hatalmas védelemben részesül. Lehető legelőnyösebb helyzetének megvilágítására már a palissade-sor egymaga is tanulságos példa. Már a IV. tábla 28. rajzának figyelmes szemléleténél is feltűnik a víztartószövet egy-egy sejtjének a palissade- rétegbe való bemélyedése, miáltal az alattuk sorakozó palissade-sejtek (a keresztmetszetben néha 12) a napsugarak gyűjtésére nagyobb homorú felületet nyernek. Ehhez képest a víztartószövet egy-egy sejtje valósággal óriási nagyra növekszik (IV. tábla, 29. rajz, x—x), mely, ha radiálisán erősen megnyúlt, egy-egy másodlagosan keletkezett függesztőfallal való megerősítésre szorul (IV. tábla, 28—29. rajz, jc—i—x). Az ekként keletkező »fényérző felület« azonban még azáltal is fokozódhatik, hogy az alatta sorakozó palissade-sejteknek chloroplastjai töbörszerü illeszkedésükkel — szép példa erre a Jönsson megfigyelte Pe. peltata (48. I. tábla, 7. rajz) — újabb fényérzékeny felületeket alkotnak •(IV. tábla, 29. rajz, g), minek következtében a fénynek az áthasonításra való kiaknázása a lehető legalaposabb. Viszont e munka élettani folyamatában alighanem jelentős része van az egyes palissade-sejtek a víztartósejt felé többé- kevésbbé »kidomborodó« (gyűjtő) felületének. Ezt rajzban csaknem kivétel nélkül elhanyagolták a különböző természetvizsgálók ; részletesebb ismertetésére azonban az e tekintetben typikusan viselkedő Pe. metallica (VIII. tábla, 60. rajz, x—x, i—i) tárgyalása alkalmával térek rá. Az aránylag nagy levélnek hozzá képest oly keskeny 250
