Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája
30 RICHTER ALADÁR : legnagyobb védelmet a különben teljesen sima levél felületén. A fejlődés ez állapotában a víztartószövet rétegeinek száma tízre emelkedhetik ; ezek közül az ugyancsak apró- sejtű felbőr alatt levő két sejtsornyi réteg sejtjei szintén kisebbek, hogy azután a többi hét réteg sejtjei, »collenchy- más parenchyma« gyanánt (III. tábla, 24. rajz, z), nyomát se tüntessék fel a sugárirányban való megnyúlásnak. A sejtek egymás között is átlag egyformák. A víztartószövethez mérten kisebbek a szivacsparenchyma gömbölyded sejtjei. Ezeknek ugyan határt szab az áthasonító réteg, ámde oly sejtekkel, a melyekre — a fejlődés eme fokán — csak erőltetve alkalmazható a »palissade-parenchyma« kifejezés, elannyira, hogy a víztartószövet s a szivacsparenchyma között vonuló keskeny áthasonító réteg, melynek sejtjei a levél valamennyi alkotója között a legapróbbak, inkább chlorophyll- tartalmánál fogva tűnik ki. A leideni botanikus kert egy erőteljesen fejlett példányán a 15 cm hosszú és 65 cm széles levél víztartószövetét szemmel láthatólag 2 mm vastagságúnak találtam, vele szemben a levél mesophylluma csupán o-6 mm széles sávot alkotott, — azonban mind a két oldalán oly erős cuticulával, hogy az utóbbi a bőrlevonatok készítésénél érezhetően ellenáll a praeparáló lándzsának. A kifejlődött levelek víztartószövetének kialakulásánál az a szembetűnő, hogy a hirtelen szaporodás miatt radiális soraikban eleinte megzavart »collenchymás« sejtek a fejlődésnek középső szakában nem szaporodnak tovább, hanem a bőralatti és »collenchymás« jellegét mindvégig többé- kevésbbé megőrző réteg x) kivételével a többi mind radiális x) E tekintetben Pfitzer (14. 29—30) különbséget tesz a »Pe* magnoliifolia (sic !) és a <>Pe. obtusifolia« között, mondván, hogy a Pe. magnóliáé folia subepidermise 3—4 rétegében a collenchymás szerkezet elég szépen, de kevésbbé világosan látható a »Pe. obtusi- folia«-ban, — a mi talán csak fejlődésbeli fokozat, avagy változat, minthogy a Pfitzer által név szerint megkülönböztetett két Pepe- romia tudvalevőleg egy és ugyanaz a faj (lásd a vizsgálati anyagra vonatkozó nevezéstani összefoglalás 6. pontját a 8. lapon).
