Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)

II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája

24

RICHTER ALADÁR :

megíegYzésre méltó, mert a Pe. argyrea lenticellaszerü para- túltengéseit én is a levél fonákoldali erezete mentén észleltem.

Az alapparenchyma ugyanis az edénynyalábok alatt rendszerint fokozatosan kidomborodik s a már felszakadt paratúltengéseknél a paraszemölcs gyakran egy ferdén metszett csonka kúp képét tárja szemünk elé, szélről elbarnult foszlányokkal, melyeknek övét a homorú phellogenium állandóan pótolja (V. tábla, 34. rajz, r—fth). E paratúltengések sugaras sorait színtelen s érintőlegesen lapított parasejtek alkotják, melyek nagyon alacsony emeletekben követik egymást, a nélkül, hogy az ekként kialakult paratúltengés túlerősen nyomulna be a paranchyma gömbölyded és vékonyfalú sejtjei közé (V. tábla, 34. rajz).

A Pe. argyreia e paratúltengései ama typushoz tartoznak, a melynek képződése a központ felé haladó, azaz a szélső leánysejt az állandó s a legbelső az, a mely tovább oszlik (V. tábla, 34. rajz, fth). Egyéb részletek tekintetében Bachmann vizsgálataira utalok, azzal a megjegyzéssel, hogy a Peperomia aránylag nagy kerületet igénybe vevő ezen helyi paratúltengései a működésükben különben is mindvégig zavartalan légzőnyilásoktól függetlenek. Lehet, hogy ezek a képletek a Pe. argyreia levelein nem épen gyakoriak, mert számos metszeten nyomukat sem láttam. Pfitzer, a ki a P. argyreiát vizsgálta, szintén hallgat róluk. Élettani szerepük is nagyon alárendelt és alig hihető, hogy a levelek e szórványos paratúltengései lényegesebben befolyásolhatnák a transpiratio energiáját.

Peperomia prostrata Hort. Will.

Apró, átlag 1 cm átmérőjű, húsos levelei lencsealakúan kerekdedek, középütt kidomborodók, peremükön élbefutók, úgy hogy átmetszetben két egymásra fordított óraüveg kettősen domború képét tüntetik lel, melynek középvonalában, éltől-élig húzódik végig az áthasonító rendszer szerfölött vékony rétege (I. tábla, 6. rajz, i—i), a hol a bőrszöveti sejt egyszer-másszor egy többsejtű, vékonyfalú s tompacsúcsú, olyanforma szőrképletbe húzódik ki, mint a milyen pl. a Pe. blanda levelein gyakori (I. tábla, 3. rajz, /).

242